A győztesnek vagy a Fidesznek kedvez?
Igen.
Nemrégi kijött a 21 Kutatóközpont 2026-os mandátumkalkulátora, amivel feltételezett szavazatarányokból lehet mandátumokat becsülni a következő országgyűlési választásra. Hogy mit érdemes észben tartani az ilyen becsléseknél, arról majd külön írok. Most a választási rendszer torzításának jellegét és okait szeretném bemutatni, kezdve azzal, hogy elmagyarázom, pontosan mit láthatunk a következő ábrán, és mi ennek a jelentősége.
Azt látjuk, hogy ugyanazzal a modellel — ceteris paribus (minden más paramétert változatlanul hagyva) — csak a két nagy párt szavazatarányától függően milyen eredmények várhatók. Mivel az összes párt között megoszló szavazatarányok összege mindig 100%, ezért ez a kettő leírható egyetlen független változóval (x), azaz csak az egyik párt (itt: Fidesz) szavazatarányával. A másik párt (Tisza) támogatottsága így: Tisza% = 100% − (Fidesz%) − (összes többi%). Az ábra, azért, hogy a “közepén” 0 lehessen, egészen pontosan a Fidesz% − Tisza% értékeket használja X tengelyként. A 0 értéknél a függőleges vonal jelöli azt az esetet, amikor a Fidesz és a Tisza az országos listák szerinti támogatottsága egyenlő.
Az X tengelyen minden második százalékpontnál egy-egy színes kör jelzi az Y tengely skáláján a két vizsgált párt mandátumarányát. Ennek a kettőnek az összege egyébként nem 100%-ra jön ki, hanem 96%-ra, ugyanis 7 mandátumot (ha jól látom) minden scenarioban a Mi Hazánk kap a modell paraméterei szerint. (ismétlem: az ábra egyszerre csak 1 változót mutat: a Fidesz-Tisza különbséget, minden más konstans). Például +10 százalékpont Fidesz (listás) szavazat-előnynél 62% lenne a narancs képviselői helyek aránya (~124 mandátum), és 34% a Tisza mandátumoké (~68 db). A köröket egyenesek kötik össze, hogy jobban lássuk, hogy miféle görbét alkotnak.
Amire az ábra fókuszál, azt a 4 függőleges vonal mutatja. Ahol a két párt szavazataránya megegyezik (x = 0), ott a Fidesz várható mandátumaránya 52%, ami a parlamentben egyszerű (abszolút) többséget jelent, a Tiszáé pedig 44%. Ez már önmagában egy jelentős torzításra mutat rá, hiszen ugyanannyi szavazattal az egyik párt jelentősen több mandátumot tud szerezni, mint a másik. Az ettől balra levő függőleges vonal pedig azt mutatja, hogy a Tisza párt 3 százalékpontos országos előnye mellett (x = −3%) várható fej-fej melletti mandátumszám. Itt érdemes észrevenni, hogy a hárompárti parlament esetén ez még mindig nem jelenti, hogy a Tisza egyedül mandátumtöbbséget szerezne, ugyanis ahhoz több, mint 50% kellene (a narancs és zöld vonalak metszéspontja feletti vízszintes szürke vonal). A két oldalt ehhez hasonló nevezetes határokat mutatnak a függőleges vonalak, mégpedig a kétharmados többséghez szükséges szavazatarányokat: a Tiszának ehhez kb. 17 százalékpontos előny kellene, a Fidesznek csak 13 százalékpontos. A modell egyébként 1-1 százalékpontos korrekciót alkalmaz a belföldi országos listás szavazatok egyéni szavazatként számolásakor, de ez önmagában még nem magyarázna ilyen mértékű aszimmetriát. Íme például 4 másik mandátumbecslő modell, a Tóka Gábor oldaláról, hasonló grafikonnal, de itt az Y tengelyen nem az összmandátumarányok, hanem csak a megnyert OEVK-k száma látható.
A kép nagyon hasonló. Vissza a 21 Kutató ábrájához, kicsivel lejjebb ezt én reprodukáltam, de a függőleges vonalak helyett két “átlós” zöldet tettem be. Ezek azokat a pontokat mutatják, ahol az adott párt szavazataránya és mandátumaránya megegyezne: arányos képviseletet. Elsőre talán meglepő lehet nemcsak az, hogy milyen távol vannak a pártok görbéitől, hanem az is, hogy nem 50% magasságában metszenek (ahogy egyébként a két nagy párt görbéi sem). Ez utóbbira a magyarázat, hogy bár továbbra is a hárompárti parlament feltételezésén alapszik az ábra, de az X tengelyt kicseréltem Fidesz szavazatarányra (ami feleolyan gyorsan nő, mint a margin, mert a +1 százalékpont Fidesz mandátumaránya az mindig +2% Fidesz-Tisza különbség), ahol 7% Mi Hazánk mellett 3%-3% DK és MKKP szavazatok is vannak még. Ez az összesen gyakorlatilag 10% annak felel meg, hogy ilyen helyzetben kb. 10%-nyi elveszett szavazatot okoz a küszöb plusz az, hogy a bejutó kis pártok (egyéni mandátum híján) csak kb. feleannyi mandátumra jogosultak, mint arányos eredmény mellett (3%+3%+1% a be nem jutó pártok, a maradék 3% pedig a Mi Hazánk 4%-nyi mandátuma a 7% helyett). A pártok görbéi esetén, ahogy a 21K ábrán is, a metszéspont azért van az 50%-os vonal alatt, mert a 4% Mi Hazánk mandátum mellett ők se adják ki a mandátumok 100%-át együtt.
A baloldali részen látható, hogy a 21 Kutató ábrája csak az esetek középső 16% százalékára fókuszál, pedig a színes vonalak folytatódnának a sarkokig. Ez egyben azt is jelenti, hogy míg ezek az ábra közepén meredekebbek, mint az arányos eredményeket mutató zöld vonalak, a szélső (nem realisztikus) eredményeknél “be kell lassulniuk”, azaz laposabbnak kell lenniük a zöld vonalaknál. Ez azért van, mert egy bizonyos ponton túl a nagyobb párt már nem tud több OEVK-t nyerni (mert már mindet megnyerte, vö: a teljes belaposodás a Tóka Gábor ábráin), így csak listás mandátumaránya emelkedhet tovább, de ezzel az össz-változás sokkal lassabb. Azért nem rajzoltam be ezeket az eredményeket, mert a mandátumkalkulátor (jelenleg) ezeket nem tudja helyesen kezelni. (mintha a hiba az lenne, hogy a D’Hondt osztósoruk 60-nál megáll…)
A potenciális választási eredmények szempontjából releváns szakaszon, az, hogy milyen meredekek a vonalak (és hogy a metszéspontjuk magasabban van, mint a zöld vonalaké) azt jelenti, hogy a rendszer a győztesnek kedvez, míg az, hogy a két vonal metszéspontja mennyire el van tolva balra az arányoshoz képest azt mutatja, hogy a rendszer a kormánypártoknak kedvez. Ha a Fidesz 38% fölött teljesít, akkor már a javára is torzít a rendszer, míg ahhoz, hogy a Tiszát felülreprezentálja, 45% kell (ekkor vannak a görbéik a képen arányos felett). Azaz abszolút értelemben a nagy pártoknak (“győztes pártoknak”) akkor is kedvezhet a rendszer (a kis pártokhoz képest, ha éppen az adott párt a második helyen áll. De a kérdés általában nem ez, hanem, hogy egymáshoz képest mi a helyzetük. Erre pedig azt mondhatjuk, hogy ha a Fidesz szerez több szavazatot, akkor “duplán” segíti a rendszer: mert egyrészt a győztesnek, másrészt nekik kedvez. Ha a Tisza kevesebb, mint 3%-kal nyerne, akkor viszont a rendszer a győztes HELYETT segíti a Fideszt. (ezért nem beszélhetünk valódi győzteskompenzációról egyébként…). Ha a Tisza 3 százalékpontnál lényegesen nagyobb szavazatkülönbséggel vezet, akkor lehet azt mondani, hogy a rendszer már a győztest kihozza győztesnek, de ettől még relatíve továbbra is a Fidesznek kedvez. Csak ezután, valahol a 6% Tisza előnynél kezdi el a rendszer relatíve is jobban jutalmazni a Tiszát (mint győztest), de ez egyetlen vizsgált ponton sem lesz annyi, ami felér a Fidesz győzelem esetén biztosított a “dupla” előnnyel.
Ha elvesztetted a fonalat, mert ez nem evidens az ábrákból, semmi baj. Ezt most itt hagyom abba, azzal, hogy legközelebb egyenként sorra veszem a győztesnek és az egy adott oldalnak kedvező tényezőket, hogy a fenti állításokat alátámasszam. Pontosabban nemcsak sorra fogom venni, mert ezt már megtette nemrég Kovalcsik Tamás, a Választási Földrajz elemzője. Ő az Adatpont c. partizános szerkesztői hírlevélében egy három részes sorozat keretében a malapportionment, a gerrymandering és a győzteskompenzáció szerepét vizsgálta.
Én viszont tovább szeretnék menni, és egyenként fogom bemutatni ezek hatását az elméleti alapoktól kezdve, majd megkísérlem vizualizálni, hogy pontosan hogyan kell a különböző torzító hatásokat egymás mellett elképzelni és — ez lenne majd az igazi nagy attrakció — megbecsülni, hogy ezek hatása egymáshoz képest mekkora. Until then!
Pár további cikk a magyar választási rendszer(ek) témájában: