A teljes verzió a Választási Tudásbázison
Az egyszerű többséget két alternatíva között értelmezzük (például: igen/nem). Mindössze annyit jelent, hogy az egyik alternatívát jobban kedvelik, mint a másikat. Például ha az "igen"-ek száma több, mint a "nem" szavazatoké, akkor az igen győzött. Nem nézzük, hogy kik nem szavaztak egyikre sem, kik szavaztak mindkettőre, kik nem voltak jelen, stb. Így egyszerű többséget mindig meg tudunk állapítani, kivéve döntetlen esetén.
Hasonlítsuk össze például az abszolút többséggel: ha a szavazatok abszolút többségét követeljük meg, akkor, ahhoz, hogy az egyik alternatíva nyerjen, az összes szavazat legalább felét meg kell szereznie. Tehát ha olyan szavazatokat is érvényesnek tekintünk, ahol a kettő között nincs preferencia (semleges szavazatok, például ahol valamiért egyiket se támogatták, vagy mindkettőt ugyanannyira támogatták), akkor a szavazás gyakran lehet eredménytelen. Például ha az "igen"-ek száma 45, a "nem" szavazatoké pedig 40, viszont 15 szavazó nem választott a kettő közül ("tartózkodott", nem szavazott, érvénytelenül szavazott stb.): az igen nem nyer egy olyan abszolút többségi szabály alatt, ami nem csak az igen/nem opciókat nézi (pedig nem döntetlen a helyzet). Az egyszerű többség lényegében egy olyan abszolút többségi szabály, amit csak két alternatívára értelmezünk (bármiféle "semleges" szavazatokra, választópolgárokra nem).
Hasonló a helyzet a szupertöbbség (minősített többség) különböző verzióinál, például ha megköveteljük, hogy az "igen" vagy "nem" szavazatok száma legalább a másik kétszerese legyen (ez egyfajta "kétharmados" szabály). Még ha a semleges szavazatokat nem is nézzük, ez is könnyen lehet eredménytelen, ha egyik alternatíva sem "nyer eléggé". A szupertöbbség speciális fajtája az egyhangúság, ami azt jelenti, hogy egy opciót csak akkor választunk meg, ha minden választó egyetért (természetesen itt is számít, hogy csak azokra szavazatokra nézzük, amelyek nem semlegesen, vagy egy tágabb halmazra). Az érvényességi (pl. részvételi) küszöb is olyan hatással lehet, mint egy abszolút vagy szupertöbbségi szabály. Például, ha csak egyszerű többséget nézünk, de a szavazás csak akkor érvényes, ha a választópolgárok legalább fele részt vett a szavazáson, akkor hiába van meg egy egyszerű többség az egyik opció mellett, a szavazás érvénytelensége miatt egyik sem nyerhet.
Nem esett még szó a relatív többségről (amire egyes nyelvekben, mint az angolban sokszor más szót használnak: plurality - majority helyett). Ez azért van, mert a relatív többség két választható alternatíva esetén ugyanaz, mint az egyszerű többség. Ha viszont már több alternatívát vezetünk be, a relatív többség nem párosával hasonlítja össze az opciókat (ahol a szavazat lehet "egyik", "másik" vagy "semleges"), hanem egy megadott logika szerint azt mondja meg, hogy ki szerezte a legtöbb szavazatot. Ezzel egy másik síkon vizsgálja a szavazatokat, és erről lesz szó a következő fejezetben, de előbb vonjuk le a tanulságokat két alternatíva esetén.
Mi ennek a jelentősége?
Az egyszerű többségnek van néhány kiemelt tulajdonsága, bizonyos szempontból ez azt is jelentheti, hogy ha a többségi elv mentén szeretnénk dönteni egy győztesről, akkor az egyszerű többségi elv az egyetlen "igazságos" módszer. Ugyanis az egyszerű többség az egyetlen módszer ami egyszerre:
Semleges (neutrális): minden alternatívát egyenlően kezel: például az "igen" és a "nem" egyikének se kedvez a szabály. Ha például az "igen" győzelméhez több szavazat kellene, mint amivel a "nem" győzhet, ez egyértelműe sérti ezt a követelményt.
Anoním: minden szavazatot egyenlően kezel - ez az egy "ember - egy szavazat" elv szűk értelmezése: nincs előre eltérően súlyozott szavazat, köznyelvies értelemben "minden szavazat ugyanannyit ér"
Eldönthető: Ha döntetlen lenne, de hozzáadunk egy szavazatot (amely nem semleges), ez feloldja a szavazást. Például egy szupertöbbségi rendszerben ez nem így van: Ha 10 szavazatból 7 szükséges egy kérdés eldöntésére, és 5-5 döntetlenre áll a két opció (pl. igen/nem), akkor hiába adunk hozzá akár egy "igen", akár egy "nem" szavazatot, továbbra is eredménytelen lenne a szavazás. Ehhez hozzátartozik, hogy a döntetlent (szavazategyenlőséget) leszámítva nem áll elő olyan eset sem, hogy "mindkettő opció nyer". Ha egy győztes akarunk választani, vagy valamit el akarunk dönteni (igen/nem), akkor nem lehet az, hogy mindkét opció győz. Ennek nem felelne meg például egy olyan szabály, ami az olyan jelöltet, amely, több, mint 40%-ot szerzett győztesnek nyilvánítja, hiszen lehet, hogy akár a két opció 44%-42% százalékot szerez, ami azt jelentené, hogy mindkettő nyer, de egy győztesre ez is egy eredménytelen választás lenne.
Nincs negatív hatású szavazat: akármelyik alternatívára szavaz egy választó, a szavazata sosem ront az eredményen a választó preferenciája szemszögéből. Ha egy szavazó megváltoztatja a szavazatát a másik opcióra, akkor a rendszer sosem "dolgozik a szavazata ellen". Vagy az az opció nyer amire a szavazó váltott, vagy az eredmény nem változik, de olyan nem lehet, hogy akit a szavazó eddig támogatott nem nyert, ha amikor a szavazó az egyetlen ellenfelére váltott, hirtelen nyer. Képzeljük el, hogy egy igen/nem népszavazás érvényességéhez a szavazók legalább felének érvényes szavazatot kell leadnia, de a választópolgárok 20% biztos nem megy el szavazni. Akkor hiába támogatja a szavazók 55%-a az "igen" opciót, ők csak választópolgárok 44%-t teszik ki. Ha a "nem" inkább nem vesznek részt a szavazáson, az eredménytelen lesz. Viszont ha részt vesznek, akkor az "igen" nyerne, vagyis ha érvényesen "nem" szavazatot adnak le, azzal valójában az "igen" eredmény esélyeit növelik.
Ez azt jelenti, hogy a mindig az egyszerű többség a legjobb szavazási módszer két opció között?
Nem, ez már egy értékítélet, ami azzal a feltételezéssel él, hogy az előző rész "igazságossági" követelményeknek mindig meg kell felelni. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy más cél érdekében ezek közül egyet vagy többet feladunk, akkor lehet, hogy más szabály az ideális számunkra. Például:
Ha szeretnénk figyelembe venni, hogy vannak, akik még nem döntöttek a két opció között, ahol arra a következtetésre is juthatunk, hogy jobb, ha nem zárjuk le a vitát egyszerű többségi döntéssel, hanem inkább eredménytelen szavazást hirdetünk például meghatározott abszolút többség hiányában. Ez természetesen nyitva hagyja a lehetőséget, hogy sosem fog eldőlni a kérdés, aminek olyan szempontból van jelentőse, hogy ha az egyik opció egy újítás, a másik lényegében a mostani állapot (status quo), akkor a mostani állapotnak kedvezünk és az újítást tesszük nehezebbé. Ilyen esetben mindenki aki látszólag semlegesen szavaz (pl. "tartózkodik") valójában olyan, mintha "nem" szavazatot adna le.
Ugyanez érvényes, ha szupertöbbségi (minősített többségi) döntéshozatalról van szó, ez megnehezítheti a változtatásokat (ami lehet kifejezetten a célunk), illetve eredménytelen választásokhoz vezethet. Ilyenkor újra és újra lehet ismételni a szavazást, de ha a következő fordulókkal nem enyhítjük a többségi követelményt egyszerű többségig, nincs garancia rá, hogy valaha eredményes lesz a választás. Ha ez egy vállalható hátrány egy nagyobb támogatottságú jelölt választásához, akkor a szupertöbbségi szabály jó lehet. Ha viszont későbbi fordulókban kisebb többséggel is lehetővé tesszük a győzelmet, akkor egy olyan szavazói csoportnak, akik jelöltje az enyhébb feltételt már teljesíti, nem érdeke tágabb támogatottságú jelöltet találnia.
Lehetnek más okaink arra, hogy nem többségi elvvel akarjuk választani a győztest, de ez vagy furcsaságokat okozhat (például negatív hatású szavazat), vagy eltávolodik a szavazatok összesítésének elvétől. Például ha egy szavazólapot kisorsolunk és azalapján hirdetünk győztest, ez nem semleges módszer, mert a sorsolt szavazólapot kiemelten kezeli, a többit nem veszi figyelembe.
Összességében azt kell szem előtt tartanunk, hogy hogyan szeretnénk értékelni a nem szavazók (távolmaradók), érvénytelenül szavazók (akár szándékosan, akár véletlenül), a tartózkodók, a két opciót egyaránt támogatók/elutasító semleges szavazók, vagy akár szavazójoggal nem rendelkezők szerepét. Ha úgy ítéljük meg, hogy a döntés azoké, akik érvényesen szavaznak és döntenek is a két opció között, akkor az egyszerű többség a megfelelő szabály. Ha a döntést szándékosan meg szeretnénk nehezíteni, akkor általában annak a módja, hogy abszolút, vagy szupertöbbségi szabályt alkalmazunk egy másik szavazói halmazon. A döntést az egyszerű többséghez képest "megkönnyíteni" már nem igazán lehet, legfeljebb valamiféle sorsolással, ami a döntetlen lehetőségét teljesen elkerüli.
A következő részben arról lesz szó, hogy mi lehet a megfelelője az egyszerű többségi szabálynak több, mint kettő alternatíva esetén.