Előválasztások
1. rész
Szentpéteri Nagy Richard futólag kritizálta az előválasztás intézményét egy videóban (ezt a végére tettem + még egyet 4 évvel korábbról, ahol hosszabban kifejti az álláspontját). Amikor ez a téma (ezen a néven) még relevánsabb volt a magyar közéletben, akkor még volt meg az oldalam és nem is feltétlenül követtem, hogy ki mikor javasolta, fogadta el, vitatta stb. az előválasztást, mint javaslatot (értelemszerűen ellenzéki oldalon). Annyi biztos, hogy könnyű beleesni abba a csapdába, hogy egy-egy választás végkimenetele alapján visszavetítve ítélkezünk az egész intézményről. Ez önmagában mindig nagyon hibás gondolatmenet, hiszen lehet, hogy egy választás nem volt sikeres, de előválasztás nélkül rosszabb lett volna, vagy az előválasztás paramétereivel volt a gond stb. (Félreértés ne essék, SZNR nem csak erre alapozza az álláspontját, és látszódni fog, hogy egyébként hajlamos vagyok egyetérteni vele) Ezért megpróbálkoznék azzal, hogy összefoglaljam a problémakört.
Előválasztás bármilyen választási rendszer esetében elképzelhető, de ott különösen releváns, ahol a rendszer logikája az egységes indulást “követeli meg”, általában a spoiler-hatás miatt. Az előválasztás lehet kötelező (törvény írja elő), vagy önkéntes. Az előbbi esetben az előválasztás többé-kevésbé a választási rendszer része, akár az azt követő, rendes (általános) választáson indulókat is szigorúan meghatározhatja. Nem teljesen sima az átmenet az előválasztási és a többfordulós rendszerek között. Magyarországon természetesen csak az önkéntes verzió merül föl: így nemcsak a jogi garanciák nem léteznek úgy, mint a választáson, hanem valójában csak politikai erejük van (pl. arra, hogy csak a győztes induljon el végül, a ‘sore loser’ nem). Előválasztás tipikusan egy párton belül történik, de vannak pártsemleges előválasztások is (ha ezek törvényiek, akkor ez már inkább egy első forduló), és pártköziek is. Magyarországon eddig leginkább csak az utóbbi lett eddig ismert.
Hogy jó-e vagy rossz az intézmény ilyen önkéntes esetben, arról nehéz biztosat állítani: ha például egy adott választáson semmi más mód nem tűnik lehetségesnek arra, hogy egy politikai tömb a szavazatok megosztását elkerülje, akkor az egy nagyon erős érv mellette. Akkor lehet igazán beszélni az előválasztásról, ha vannak más reális alternatívái is, nem csak az, hogy semmi megoldást nem kínálunk nincs arra, hogy a kellő számú jelölt induljon csak egy tömbön belül.
Mik az érvek az előválasztás mellett (pl. a háttéralkukkal, felülről lefelé történő párt-döntésekkel, vagy füstös szobákkal szemben)? Elsősorban talán az, hogy a pártműködést / a szövetség működését demokratikusabbá teszik, a közösség tagjainak ad több beleszólást a közösség elitjeivel szemben, legitimitást ad a választottaknak. Ha ezt részvételiségként értelmezzük, akkor elvileg a programalakítás is indirekten közelebb kerül a közösséghez.
Mik szólnak ellene? A pártok, pártelitek oldalán pár dolog, ami az előnyök között szerepelt nyilván hátrány is lehet, ezen felül a költségek (van-e hasznosabb dolog, amire el tudják költeni) is ide tartoznak. Esetleg az, hogy megosztják az adott politikai közösséget, szintén hátrány lehet.
De egy fontos dolog nem szerepelt még egyik oldalon sem: jobb jelöltekhez vezet az előválasztás? - Először is, mi számít jó jelöltnek? Az előválasztást tartó politikai párt/tömb szempontjából a jobb jelölt elsősorban az, aki több szavazatot tud szerezni. Különösen, ha Magyarországon az egyéni jelöltekről van szó (akiknek jelentősége, vagy legalábbis pontos hatása egyébként vitatott), hiszen nem csak az számít, hogy nyernének-e, hanem még biztos/lehetetetlen körzeteknél is számít valamennyit, hogy mennyivel. Ez csak annyit jelent, hogy annyival is nagyobb az ára, ha egy politikai erő nem a legjobb jelölteket állítja (bár még erre is lehet bőven racionális okuk). De maga az előválasztás segít abban, hogy jobb jelölteket válasszanak?
Ez egy bonyolult kérdés, személyesen hajlok arra, hogy nem. Az első és legfontosabb oka ennek az, hogy az előválasztáson sokkal alacsonyabb a részvétel, egyáltalán nem valószínű, hogy hűen reprezentálják még a meglevő tábort sem az előválasztók. Még ha félig zárt (értsd: csak az ellenfél pártok szavazói/tagjai nem vehetnek részt) vagy nyílt (bárki részt vehet) előválasztásról van is szó, akkor is nagyon valószínű, hogy pont a bizonytalanabb szavazók nem jelennek meg. Így van rá esély, hogy olyan jelöltet sikerül választani, aki mögött bár a magszavazók jelentős része felsorakozna, pont azok között nem népszerű, akiket a rendes választásra meg kellene győzni. Ezen felül ott van az a lehetőség, hogy az ellenfelek manipulálják az előválasztást (‘raiding’): hiszen nekik kifejezetten érdekük, hogy ne az erős jelöltek nyerjenek. Erre még a teljesen zárt előválasztás se feltétlenül tökéletes megoldás, ráadásul az pluszba a korábbi problémákat csak erősíti.
A társadalom egésze szempontjából, még a kétpártrendszeren belül is erősen kétséges, hogy az előválasztás intézménye hosszú távon jó-e, ugyanis nagyon úgy tűnik, pont az említett okokból növeli a politikai polarizációt is.
De stratégiai szempontból nem érdemes alábecsülni azt sem, hogy az előválasztás mégiscsak az adott párt szavazóinak aktivizálása, ezzel összefüggésben lehetnek előnyei (adatgyűjtés, közbeszéd uralása, stb.) még akkor is, ha az nem a jelöltek minőségében nyilvánul meg. Amerikában egyébként az előválasztásokat lezáró jelölőgyűlés (convention) egy nagy esemény, ami a párt arcainak platformot at, a közvéleménykutatásokban mindig van egy pozitív lökés közvetlenül ezután. Hogy a lendület kitart-e a pár hónappal azután tartott választásokig, az egy más kérdés.
Végső ítéletet így nem mondanék, ellenben mivel most ősszel várhatóan lesz egy nagyszabású előválasztás, arról majd konkrétabban is tervezek írni. Addig is, ha volt olyan lényeges szempont, amit kihagytam, vagy valamit rosszul súlyoztam volna, szívesen fogadom a visszajelzést ebben a témában is.
Mostani SZNR videó:
4 évvel ezelőtti: