Gyenge és erős érvek a "győzeskompenzáció" mellett és ellen
a győzteskompenzációról - 7. rész
A végéhez ér a győzteskompenzációs sorozatom, amiben tévhitek és félreértések (hogy magyar találmány lenne, hogy egyáltalán “győztes-” avagy “-kompenzáció” stb.) és érdekességek (a régi rendszerben mi volt, hogy mi köze van Berlusconihoz és miért jelent negatív szavazatot) bemutatása után megpróbálom mérlegelni az érveket és ellenérveket a győztes-töredékszavazatokkal kapcsolatban.
Vágjunk is bele.
Kezdem a két gyenge érvvel mellette. Az első az, hogy azért “kell”, hogy töredékszavazatokként kezeljük a többletszavazatokat, mert azok egyéniben nem voltak szükségesek a mandátumszerzéshez, így “elvesznének”. Erre úgy gondolom nem önmagában az az ellenérv, hogy azok a szavazatok nem vesznek el, mert már mandátumot értek (de erről az ellenérvről a maga helyén lent). Hanem az, hogy az elveszett szavazatok mércéje félrevezető. Ugyanis ha egy nyertes jelölt csupán a szavazatok 40 százalékát szerzi meg, az elveszett szavazati (kompenzációs…) nézőpontból sokkal inkább arról van szó, hogy negatív többletszavazatai vannak: a jelölt szinte biztosan “áron alul szerzett” mandátumot egy győztes mindent visz logikájú körzetben. A többletszavazatait egy logikusan (mondjuk az egyéni-listás arányból) kiszámított kvótához kellene viszonyítani, akkor lehet valamennyi értelme a dolognak. (lásd: a korábbi írásom a régi rendszer listás “győzteskompenzációjáról”). Így minden újabb szavazat továbbra is növelné a többletszavazatok mértékét: először kevésbé negatív, majd akár pozitív lehet a többletszavazatok száma. Egy másik megjegyzés ehhez az érvhez: ha ennyire “kellene”, hogy a többletszavazatok érvényesüljenek, akkor az önkormányzati rendszerben miért nincsen győzteskompenzáció? Ott rendben van, hogy “elvesznek” ezek a szavazatok?
Aztán volt egy olyan érv, hogy “furcsa helyzetek kiküszöbölésére szükséges”. Jóindulatúan feltételezem, hogy ez például arra az eshetőségre utal, amikor egy párt “túlnyeri” magát egyéniben és emiatt végül kevesebb mandátumot szerez, mint amire akár arányos rendszer alatt jogosult lenne — azaz amikor tényleges győzteskompenzációra lenne igény (amikor Áder János beszélt erről, akkor mintha másra utalt volna ezzel, de az olyan értelmetlen gondolatmenet volt, hogy inkább hagyjuk is, én itt szívesebben néznék acélbábokat). Megintcsak, ha annyira fontos a furcsa helyzetek kiküszöbölése, akkor miért nincsen az önkormányzati rendszerben is “győzteskompenzáció”? Az egész nagyon gyenge lábakon áll, hiszen világviszonylatban elég ritka ez az egész egyéni+töredékszavazati modell, talán pont azért, mert így is-úgy is “furcsa eredményekhez vezethet”. Igen, többfajta “furcsa eredmény” is lehet és ezért jogos érv lehet(ne) ezeknek a gyakorlati valószínűségét megpróbálni kiegyensúlyozni vagy megpróbálni inkább erre vagy arra tévedni. De akkor ezt kellene megmutatni, hogy ez megtörtént. Vagy, eleve elhagyni a töredékszavazati rendszert és valami szakszerűbb “kompenzációt” bevezetni, ami szinte biztosan sokkal hatékonyabban tudja kezelni a “furcsa helyzeteket”.
Ezt a két gyenge érvet azért tartom kiemelendőnek, mert ezeknek is van egy nem jól artikulált magja, ami akár komplementálhatna más érveket, de önmagukban inkább csak az ügy elmaszatolására jók. Természetesen azok számára ezek biztos meggyőzőek, akik nem akarják végiggondolni a kérdést.
Áttérve az ellenérvekhez, az elsőt nem is részletezem túl (lásd ennek a sorozatnak a 2. — bevezető utáni első — részét, hogy miért nem magyar találmány + 8. részt az olaszországi érdekességekről): nem, nem világszerte példátlan szabály sem a szűk értelemben vett “győzteskompenzáció”, sem a tág értelemben vett “győztes bónusz”. Sőt, a magyar győzteskompenzáció nélküli rendszerek eredetibbek, míg a magyarral azonos módszerű győztes-töredékszavazatok Németországban már léteztek kb. 70 éve. A régi magyar rendszerben is volt győztes-töredékszavazat, igaz csak listás ágról és — can’t believe I’m saying this — minden felesleges, sőt káros bonyolítás ellenére bizonyos értelemben jelentősen logikusabb módon, mint ami most van. Győztes-bónusz pedig (sajnos) tényleg több helyen van a világban, és a 40-es évek végén Magyarországon volt. De erre hivatkozni a “győztes-bónusz” MELLETT inkább szégyen, szóval természetesen az Alkotmánybíróság is megtette. A gyenge ellenérv valami ellen még nem érv mellette, de ebben az esetben fontos leszögezni külön azt is, hogy a külföldi példák azok többnyire (változatos okokból) igencsak elkerülendőek, így akár ennek mentén erősebb ellenérvet is fel lehet építeni.
A következő gyenge ellenérv, hogy “egyes szavazatok kétszer érvényesülnek, mert egyéni mandátum és töredékszavazat is jár utánuk”. Ez alapvető félreértése a töredékszavazatos választási rendszerek működésének, és utalnék a régi magyar rendszerről szóló részre. Az igazságmagja az, hogy a gyakorlatban tényleg van ilyen effektív duplázás, de ez nem azonos az érv formalista nézőpontával, miszerint elvi szintén már a győztes után járó töredékszavazatok ilyen alapon illegitimek.
Az, hogy aránytalanító hatású eleme a rendszernek, az már annyiban stimmel, hogy gyakorlatiasan nézve inkább igaz, feltéve, hogy önmagában vesszük a győztes-töredékszavazatokat, ami viszont már egy erősen vitatható premissza (erről később). A probléma az, hogy elméleti szinten egyébként nem igaz, van, amikor kifejezetten arányosító tényező lenne/lehetne. Egy másik baj az érveléssel, hogy nem meggyőző azoknak, akik nem bánják, hogy aránytalanít. Pedig nekik is lenne mit mondani, például, hogy pont akkor aránytalanít, amikor talán a legkevésbé indokolható, és akkor, amikor az arányosítás akár pl. a többségi elvből is következne (lásd: 3. rész, nem “győztes-”) , akkor nincs elég “győzteskompenzáció” a rendszerben. Végül, ha az aránytalanság a probléma, akkor nem a fára kellene koncentrálni, hanem az erdőre. Pl. az eddigi választások eredménye szerint sokkal inkább aránytalanított a (közvetlen) listás szavazatok léte — igen, ez counterintuitive, de így van — amik árokrendszerszerűen működnek. De a megoldás ugyanúgy nem ezek eltörlése, ahogy a “győzteskompenzáció” eltörlése sem. Ha valaki arányosat akar, beszéljen arányos rendszerről, vagy legalább rendes kompenzációról.
Végül, az, hogy a “győzteskompenzáció” oximoron lenne, hogy valójában nincs is olyan, hogy “győzteskompenzáció”, szintén hamis. Sőt, a csak “veszteskompenzáció” az még csak csonka kompenzáció. A kompenzáció viszont magában kell foglaljon “beszámítást” a győzteseknél, de erről legközelebb írok bővebben. Addig is, részben ezt is megmagyaráztam egy korábbi írásomban.
Nézzük az erős érveket! (mellette)
A “győzteskompenzáció” magyar (brit-német…) módja mellett szól, hogy a második helyezetthez viszonyító formula egyedülállóan ki tud küszöbölni egy bizonyos jelölési trükközést, illetve koordinált taktikai szavazást. Kicsit talán gyengíti az érvet, ha hozzátesszük, hogy ezt úgy teszi, hogy integrálja a rendszerbe a tökéletesen végrehajtott taktika eredményét. Ez olyannak tűnhet, mintha az adócsalást úgy oldjuk meg, hogy eltöröljük az adókat. Mégis, bizonyos szemmel ez a megoldás igazságosnak hathat, hiszen “egyenlően” kezeli az összes pártot és szavazói szempontból biztosítja, hogy ne legyen elveszett minden a győztesre leadott marginális szavazat. Sőt, taktika szempontjából a német típusú (mandátumkompenzációs) rendszerekkel felveszi a versenyt, így ez egy erős érv lehet a magyar (brit-német…) megoldás mellett, de csak akkor ha mindenféle más premisszát is elfogadunk, hogy miért van szükség pont ilyen vegyes rendszerre.
Ehhez erősen kapcsolódik az a “szigorú monotonitás”, amit az előző érvnél már említettem, hogy minden +1 szavazat minden bejutó párt jelöltjére +1 listás szavazat is egyben. (egyébként ettől még, sőt emiatt matematikailag egy kevésbé szigorú monotonitási kritérium is sérül a mandátumelosztásnál, de ebbe most nem mennék bele. itt még csak a szavazati szintre utalok.) Ha nem lenne győzteskompenzáció, akkor fölösleges lenne biztos bejutókra pazarolni az egyéni szavazatomat, még akkor is, ha ők a kedvencem. Ez nyitja meg a taktikai szavazási és stratégiai jelölési problémát. Mégis külön szedtem, mint érvet, mert ez önmagában is értéknek vehető. Talán ez az erősebb párja a legelső gyenge érvnek, amit írtam, de ez se a saját lábán áll. Ahhoz, hogy ennek legyen súlya, előbb tisztázni kell, miért jó egyáltalán a relatív többségi győzteseknek mandátumot adni a kerületekben. A másik ami ugyanúgy érvényes erre, hogy ez a “szigorú monotonitás” szavazói oldalról elérhető negatív töredékszavazatokkal is. Ekkor jön be az előző, a másik “erős érv” a győzteskompenzáció mellett.
Végül nézzük az erős érveket a győzteskompenzáció ellen. Ezeket lehet így-úgy megfogalmazták már mások is, de ha így is volt, sajnos nem kaptak nagy figyelmet.
Negatív szavazást visz a rendszerbe, ráadásul csak bizonyos szavazók szavazatai (második helyezettre szavazók) után. Szerintem ez egy ütős érv, írtam is róla részletesen a 6. részben. Tovább is lehet vinni, hogy erre tekinthetünk úgy, hogy ez még egy plusz olyan “erő”, ami a kétpártrendszer felé sodorhat. Vagy, hogy ez még tovább erősíti az “oszd meg és uralkodj” fontosságát.
Nem valódi kompenzáció. Az egész vegyes töredékszavazati rendszer egy arányosító tényező. Nem hatékony kompenzáció, csak részleges.
De ha az előbbi érv ellenére is mindenáron a töredékszavazati logikát akarjuk követni “kompenzáció” céljából, akkor arra a konkrét formula elvi szinten rossz, pontosan a másodikhoz való viszonyítás miatt. Ahogy már többször utaltam rá, a kvótához viszonyítás kompenzáció szempontjából sokkal indokoltabb lenne.
Inkonzisztens hatású elem, akkor működik inkább bónuszként, amikor az a legkevésbé indokolt, és amikor tényleg “győzteskompenzáció” kellene, akkor alig van hatása. Szerintem ez azért erős érv, mert ha némi aránytalanságot el is fogadunk, elvárnánk, hogy annak valami legitim célja legyen. Ha például a “kormányzóképes többség” biztosítása, akkor például inkább elfogadnánk a bónuszt ha 47%-ból segítene 52%-ot csinálni, mint ha 54%-ból csinál 67%-ot. De a magyar győztes-töredékszavazatok nem képesek konzisztensen a győztest segíteni egy méltányolható mértékig, máskor viszont kifejezetten túlkompenzálják.
Végigtekintve az összes szempontot, talán nem meglepő, hogy én az ellenérveket tartom összességében meggyőzőbbnek. Mégis, remélem sikerült bemutatnom olyan érveket a győztes-töredékszavazatok mellett, amiket olyanok nem nagyon szoktak hangoztatni (vagy akár ismerni), akik zsigerileg elutasítják ezeknek a töredékszavazatoknak a létezését. Ezek az érvek nem is azoknak valók, akik retorikával szeretnék megnyerni a vitát, hanem azoknak, akiket a választási rendszerek érdekelnek és azokban konkrét és célszerű funkciókat szeretnének látni. Ha a témában az írásaim bármi értékkel bírnak, akkor az nem abban áll, hogy pontot tesznek az ügy végére. Sokkal fontosabbak szerintem a kérdések, amiket felfeszegettem.
Azzal a gondolattal zárnám ezt a témát, hogy a “győzteskompenzáció” kifejezés már rég többet jelent önmagánál. A szó ráragadt a sokak szerint igazságtalan rendszerre és annak jellegére, azt helyettesíti. Ha ilyen értelemben használjuk akkor ez csak retorika, nem kell belemenni abba, amit én itt kb. 10 hosszabb cikkben részleteztem. A probléma azzal van, ha ezt a jelentését összekeverjük a konkrét, szűk mechanizmussal, amit a Vjt-ben a 15. § (1) b) pont alatt olvashatunk, ami önmagában is “győzteskompenzáció” néven lett híres/hírhedt. Míg a rendszer egészével számos valódi probléma van (a torzítás és “lejtő pálya”, a valódi határon túli képviselet hiánya és a nemzetiségi listás szavazás, ami nem is titkos és nem is választás), ezek közül a győztes-töredékszavazatok szinte biztosan nem a legjelentősebbek. A “győzteskompenzáció” eltörlése önmagában még nem lenne egy komoly, előremutató lépés, sőt, újabb problémákat vetne fel. Ellenben amiről érdemes lenne beszélni ennek kapcsán az az, hogyan lehet valódi kompenzációt bevezetni. Jövőre ezzel fogom folytatni.
Összes rész - egyben elérhető a Választási Tudásbázis weboldalon (szavaz.at)
✅1. bevezető
✅2. hogy miért NEM magyar találmány (se szűk, se tág értelemben)
✅(2,5. hogy a veszteskompenzáció egy alulértékelten ördögi intézmény)
✅3. hogy miért nem feltétlenül a “győztesnek” kedvez
✅4. hogy miért nem kompenzáció (és hogy a “veszteskompenzáció” se csak kompenzáció, sőt!)
✅5. hogy mi volt a helyzet a régi választási rendszerrel
✅7. hogy miért olyan gyenge legtöbbek érvelése mellette és ellene is, mik a ténylegesen erős érvek mellette és ellene (ez ez a cikk)
✅(8,5. hogy mi lett volna pl. 2022-ben győztes-töredékszavazatok nélkül)
❓9. hogy mi egyáltalán a “kompenzáció” és milyen formái vannak? - ez valószínűleg már különálló poszt vagy sorozat lesz