Határon túli egyéni kerületek és speciális képviselők

Konstruktív megoldások a határon túliak képviseletére — 3. rész

Tovább folytatom azt a sorozatot, amiben arra próbálok alternatívákat bemutatni, hogyan lehetne valódi képviselet biztosítani a határon túl élő magyar állampolgárok részére. Az első részben bevezettem a problémát, hogy a külföldön élő magyarok (legyenek azok “külhoniak” az elcsatolt területekről vagy akár nyugatra kivándoroltak) szavazati jogot ugyan kaptak, de valódi képviseletet nem. Amellett érvelek, hogy semmiképp sem előremutató megoldás a szavazati jogot elvenni, ellenben a képviseletet pótolva a megosztás helyett az egyesítést lehetne szolgálni. Megoldás nem csak egy van: az első első részben a külhoni parlament lehetőségét vetettem fel, francia példára, a második részben pedig a szószólók és a felsőházi képviselők potenciálját, utóbbi különösen rugalmas megoldás lehetne.

A külhoni parlament után most olyan lehetőségeket mutatok be, amik már nem az Országgyűlésen kívül, hanem azon belül nyújtanának valamilyen speciális képviseletet. (Így haladok a “teljes”, megkülönböztetés nélküli választójog lehetősége felé).

Speciális képviselők

A felsőházi képviselőkhöz és a szólólókhoz hasonlóan el lehetne képzelni egyfajta különleges, nem teljes jogú képviselői státust is az alsóházban vagy egykamarás parlamentben. A többlet a szószólói jogálláshoz képest az lenne, hogy meghatározott esetekben (vagy akár alapesetben, de meghatározott kivételekkel) a képviselőivel azonos jogok illetnék meg a határon túliak speciális képviselőit.

A szabályozást tekintve annyiban mindenképpen több bonyodalmat hozna ez a megoldás, mint a szószólói pozíció léte, és egy jelentős kivétel lenne a képviselők egyenlősége alól. Így a felsőházhoz hasonlóan alkotmánymódosítást igényelne, szemben például a szószólói megoldással. A speciális képviselői jogállás részleteit rengetegféleképpen ki lehetne alakítani, de a magja az ötletnek az, hogy ezek a képviselők nem minden ügyben minősülnének az Országgyűlés szavazó tagjának. A megoldás egyértelmű hátránya, hogy nehéz lehet eldönteni, hogy pontosan mely ügyekben számítsanak képviselőnek, és mely ügyekben legfeljebb szószólónak.

A választásuk ezzel szemben egyszerűbb kérdés, mert alapvetően alkalmazható lehet olyan megoldás, amit a korábbi részben a szószólók lehetőségénél leírtam. A külhoni parlament általi delegáció azonban (nagy eséllyel) kiesne, mint opció, mivel nem érvényesülne a közvetlen választás elve. A közvetlen választás esetében ennek már egyértelműen célszerű lenne az országgyűlési választással együtt történnie. A korábban tárgyalt nyílt listás rendszer megfelelő lehet, azonban arra kell figyelni, hogy a határon túliak körzetében a mandátumok száma ne legyen nagyobb, mint amennyit a létszámuk indokol. Hogy mennyit indokol a létszámuk, az már trükkösebb kérdés: bizonyára nagy feszültségeket okozna, ha az állampolgárok száma lenne a döntő (az alacsony részvétel így a külhoni szavazók ráhatása az eredményre a belföldiekéhez képest többszörös lenne), célszerűbb lenne a választói névjegyzékbe feliratkozottakhoz kötni, vagy akár a szavazók számához. Ez utóbbi megoldás kifejezetten célszerű, ha az alapértelmezett esetben ők nem a többivel egyenrangú képviselők, hanem az Országgyűlés alaplétszámán felül számítanak.

Határon túli egyéni kerület(ek)

A szószólók és speciális státusú képviselők lehetősége után elérkeztünk a teljes jogú képviselők lehetőségéhez. Itt alapvetően a jelenlegi, vegyes rendszerből is kiindulva 3 lehetőség adódik: határon túli egyéni képviselők, határon túli listás képviselők, vagy mindkettő. — Megjegyzem, belföldön tisztán listás rendszer esetén nem kell elvetni elvből, hogy határon túlról viszont pont egyéni képviselők legyenek (pl. Szlovéniában a listás választás mellett a nemzetiségi képviselők egyéni képviselők), csak rendkívül meggyőzően meg kellene indokolni és biztosítani kellene, hogy ez semmiképp sem egy szisztematikus manipulációs cél szolgál.

Kezdem a határon túli egyéni képviselők lehetőségével, majd a következő részben részletezem a másik kettőt. Ha a listás szavazás helyett a határon túli választók egyéni képviselőkre szavaznának, saját körzetükben vagy körzeteikben, azzal tényleges képviseletet kaphatnának a mostani megoldás helyett. De ki hallott még határon túli választókerületekről? Hát, sokan. Az első részben utaltam a 11 francia határon túli egyéni, egymandátumos választókerületre:

A 11 francia határon túli választókerület (kép: Wikimedia Commons)

De nem csak Franciaroszágban van ilyen. Litvániában, ahol a magyarhoz hasonló vegyes rendszert használnak, ami a lenti képről lemaradt, egy egyéni választókerületben szavazhatnak a külhoniak). A többi EUs országból pedig jó pár helyen azért nincsenek határon túli egyéni kerületek, mert határon túli listás kerületek vannak helyette. Így Olaszországban, Portugáliában, Horvátországban és Romániában is.

Sőt, Magyarországon is volt már olyan javaslat az Országgyűlés előtt, ami tartalmazott volna egy kétmandátumos határon túli egyéni választókerületet, a listás szavazás helyett. Ezt a KOM által kidolgozott javaslatot 5 ellenzéki párt nyújtotta be 2017-ben. A javaslat azért is volt innovatív, mert a határon túli egyéni képviselők választására STV-t, azaz alapvetően rangsorolós arányos rendszert használtak volna (persze kétmandátumos körzet igazán arányos nem lehet, de ez van).

Úgy gondolom, a KOM javaslat jó irány, bár a kétmandátumos körzet helyett a határon túli szavazatok száma talán több mandátumot indokol. Ami viszont nem jó ötlet, hogy a határon túli egyéni választókerületek egymandátumosak legyenek. Egyrészt, a jelenlegi rendszerben, az eddigi levélszavazati eredmények tükrében (90%+ kormánypárti szavazatarány) nagyon visszás eredményeket produkálna a “győzteskompenzáció” révén. Másrészt, (a jelenlegi rendszertől függetlenül) a határon túli választókerületek között vagy óriási lenne az egyenlőtlenség, vagy egyes országokban (Romániában) több választókerületet kellene kialakítani. Ha visszanézünk a francia külhoni kerületekre, látjuk, hogy míg egy választókerület több országot ölel fel, egy ország mindig egy választókerülethez tartozik. Nemzeti parlamenti választásra az egyik ország nem osztja fel a másikat több választókerületre, ez nemcsak furcsa lenne, de rengeteg technikai akadályba is ütközne. (ugyan pont Franciaország miatt a nemzeti törvényhozás alatti szinten ez se teljesen példátlan, mert a konzuláris választásoknál ilyesmiről van szó)

Az egyéni választókerületek esetében még fel lehet vetni fontos kérdésként, hogy mit szeretnénk, kik versenyezzenek itt a mandátumokért? Függetlenek? Belföldi pártok? Külhoniakat képviselő (magyar) pártok? Mindegyik lehetséges út, de talán naivitás lenne azt hinni, hogy pont a külhoni egyéni kerületekben majd a belföldi pártpolitikától függetlenek indulnak majd a legjobb eséllyel. Még nagyobb naivitás lenne azt várni, hogy majd a semmiből kialakulna mondjuk annak a kultúrája, hogy a külhoni képviselők tartózkodnak olyan kérdésekben, amikor ők adják a mérleg nyelvét. Nem tartom jó iránynak azt se, hogy kifejezzen megpróbáljuk erőltetni, hogy a külhoni képviselők függetlenek legyenek, pl. ne ülhessenek frakciókba. Jobb lenne vagy elfogadni, hogy a külhoni képviselők is egyik másik oldalt támogatják majd, és ebben elvárni a transzparenciát. Vagy még tovább mehetünk, és akár előírhatjuk, hogy a határon túli képviselők egy belföldi párt jelöltjei legyenek.

Miért akarnánk ilyet tenni? Például kompromisszumként. Ennek a sorozatnak az a lényege, hogy olyan alternatívákat mutatok be, amikben konszenzus, vagy legalább konstruktív kompromisszum alakulhatna ki a határon túliak választójogát illetően. Hogy a belföldi szavazók, akiknek esetleg komoly ellenérzései vannak az intézménnyel szemben is inkább elfogadják, de a külhoniak is kapjanak végre tényleges képviseletet. Most arról van szó, hogy a határon túliak csak egyéni jelöltekre szavazhatnának, listára nem. Ha ez koexisztenciaszerűen történik, akkor ez az jelenti, hogy ezek a képviselők a belföldön választott képviselők mellett/felül ülnének a parlamentben, így módosíthatnák a parlamenti erőviszonyokat. Ha viszont a (csak belföldi szavazók által leadott) listás szavazatok alapján kompenzáció történne (mint a német választási rendszerben), akkor megoldható lenne, hogy a külhoni szavazatok akár egyáltalán ne hassanak a pártok közötti erőviszonyokra. De ettől még az határon túli egyéni választókerületi képviselők ott ülnének a parlamentben, az egyes pártok belföldi eredménye szerint elért mandátumszámán belül, nem felül.

Ennek a megoldásnak két fő hátránya lehet:

• Függetlenek indulását ki kellene zárni a határon túli kerületben, hiszen különben kijátszanák a belföldi pártok a rendszert

• A belföldi pártoknak lehet nem lenne érdeke jelölteket indítani a külhoni kerületben, hiszen minden mandátum, amit ott szereznek, a belföldi képviselőjelölteiktől vesz el egy nyerő helyet

Az elsőt ehhez a megoldáshoz gyakorlatilag el kell fogadni, a másodikat viszont lehet akár úgy enyhíteni, hogy a külhoniak is hathassanak az Országgyűlés pártos összetételére, de kisebb erővel. Jelenleg is részleges a választójoguk és absztrakt értelemben olyan max. 1/3, de inkább 1/4 annyit ér a szavazatuk, mint egy belföldi választónak. Lehet nem elegáns, de ehhez képest konzisztensebb, átláthatóbb, fairebb lenne mondjuk 33% vagy 50%-ban rögzítve, súlyozva beszámítani a szavazatukat (legyen az országos listás szavazat, vagy az egyéni jelöltekre leadott szavazatok alapján). Kompromisszum… ha már az Alaptörvény kimondja, hogy a kühoniak választójoga lehet “nem teljes” és a jelenlegi rendszer is él ezzel a lehetőséggel.

Összességében, a határon túli egyéni képviselők lehetősége elvben mindenképp jó irány lehet, de az ördög a részletekben rejlik. Könnyű lenne úgy megalkotni ezt a rendszert is, hogy az elsősorban nem a határon túl élő állampolgárok képviseletét, hanem belföldi pártos érdekeket, illetve a társadalom további megosztását, hergelését szolgálja ebben a kérdésben. De erre a megoldásra már van jobb kiindulópont is (még ha nagyrészt elfeledett is), és több szempontból lehet még ezt csiszolni. Ha meglenne rá a politikai akarat, akkor ez igazán konstruktív alternatívája lehet a jelenlegi szabályozásnak.

Legközelebb a határon túli listás választókerület(ek) és az egységes választójog lehetőségével zárom ezt a sorozatot, áttekintést adva az alternatívákról és esetleg valamilyen szubjektív rangsort is felállítok közöttük.