Nemrég a vegyes rendszerekről írtam, azon belül is arról, hogy a két ág sosem lehet igazán független egymástól, még az árokrendszerben se. Erről eszembe jutott, hogy ez tágabban is egy fontos jelenség, nem kell hozzá vegyes rendszer se.
Nem szenteltem külön posztot az augusztusi bolíviai választásnak, akármilyen izgalmasnak is bizonyult (de még nincs is vége, a második forduló csak októberben jön). Egy érdekessége, hogy ott nemcsak a képviselőházi és a szenátusi választás van összekötve úgy, hogy a képviselőházi listás szavazat (vegyes arányos rendszer, tehát a képviselőházban van egyéni szavazat is) megegyezik a szenátusi listás szavazattal, hanem ez a egyesített szavazat megegyezik az elnökválasztási szavazattal is (az első fordulóban). Vagyis tulajdonképpen mindenkinek kötelező a választott elnökjelöltjének pártjára szavaznia, vagy vice-versa. Ezt úgy hívják, hogy double simultaneous vote (itt inkább triple…), és ez nem is vegyes rendszer, hiszen ez külön választásokat, rendszereket, nem alrendszereket köt össze. Egyébként nem egyedi megoldás, van némi történelmi és kortárs használata elsősorban a volt brit gyarmatok körében (pl. Guyanaban volt nemrég egy ilyen választás). Nem mondom, hogy nagyon meggyőző lenne számomra egy ilyen, hogy korlátozzuk a szavazói szabadságot és igencsak aláássuk az elvileg elválasztott hatalmi ágak egyik fontos elemét (hogy ezeket külön-külön választják), de talán lehet mellette egy-két érv. Erről majd máskor.
Ami ezek kapcsán eszembe jutott, hogy a szerkezetetet, amit kitaláltak a nyelvészetben (főként Gérard Genette) a szövegek kapcsolatára (intertextualitás, transztextualitás), talán érdemes lehet megpróbálni választásokra is alkalmazni:
Az intertextualitás a szövegek kapcsolatát jelenti, pl. ilyen az idézet, a plágium, vagy úgy általában az utalás. Szerintem a double simultaneous vote, azaz az egyik választás szavazatának felhasználása a másikhoz elég jól megfelel ennek a választási rendszereknél. De talán ide érdemes helyezni azt is (tágabban, a választásokra nézve), hogy egy parlamentáris rendszerben mennyire szól a miniszterelnök személyéről a választás (burkolt “népszavazás”), lehetséges koalíciókról, vagy az elnökválasztás mennyire szól valami konkrét ügyről a személyek helyett.
Paratextualitást képeznek az olyan elemek, amik nem szorosan a szöveg részei, pl. cím, lábjegyzetek, illusztrációk. Ezeket peritextualitásnak is nevezik, ha a szöveggel közvetlenül össze vannak kapcsolva. Én ide sorolnám a választások olyan elemeit, mint a szavazólap kialakítása (pl. vannak-e rajta pártnevek, logók, milyen az elrendezés). Ez nyilván összefüggésben lehet azzal, hogyan tekintenek az szavazók egy választásra, pl. egy nyílt listás rendszerben mennyire jelölt-fókuszú vagy párt-fókuszú a szavazás (bár az ok-okozati viszony bár bonyolultabb valószínűleg). A népszavazásoknál a kérdésfeltevés például egy kiemelt elem. Úgy tudom Svájcban a népszavazási kérdésekhez mindig tartozik valami összefoglaló is, hogy miről van szó. Ennek a léte, elérhetősége stb. minimum egy szöveghez tartozó lábjegyzettel felér. (Egyébként a kérdésfeltevés nagyon sokat számíthat pl. egy több X-es szavazáson vagy közösségi költségvetésen is)
Az epitextualitás (a paratextualitás másik formája) olyan dolgokat jelent, amik indirektebben kapcsolódnak a szöveghez, pl. sajtómegjelenések, reviewk, események, szerzői interjúk. Talán túl nagy része a választásoknak a kampány maga, hogy ezt beleerőltessük, de a választási eljárási szabályok (azaz hogyan lehet eljutni egyáltalán a szavazáshoz), az inkumbencia, a választási földrajz és a demográfia mind legalább ilyen viszonyban vannak a választási rendszerrel.
Aztán van olyan, hogy architextualitás, ez elsősorban a szöveg valamilyen műfajhoz tartozása. A választási rendszereknél ez az egy- vagy több győztes, közösségi költségvetés-, ezeken belül az egyéni, listás, arányos képviselet, győztes-mindent-visz, többségi elvek stb. A szavazólap típusa is ez, valamint az ettől akár elkülönülő aggregálási módszer is.
A metatextualitás (ha jól értem) egy magasabb szintre viszi az intertextualitást. Itt már amikor egy utalás is van egy másik szövegre (vagy akár önmagára), akkor valójában nem arra a szövegre utal, hanem valamire, ami már abban a szövegben is intertextuális/transztextuális. Ilyen például, ha egy szöveg egy másik szöveg kritikáján keresztül beszél bibliai témákról vagy bármilyen nagyobb ideáról, vagyis van egy közös meta-szintje a kettőnek. A választásoknál, választási rendszereknél ez a szöveg kapcsolata a kormányzati rendszerrel, az intézményrendszer funkcióival. Sokszor ez a kapcsolat nem logikai, hanem esetleg csak utólag belemagyarázott, pl. hogy a westminsteri rendszerhez “többségi” rendszer tartozik, vagy hogy egy rendszerben cél a “kormányzóképesség”. Ha a választási rendszernek teleologikus (cél szerinti) értelmet tulajdonítunk, akkor az, hogy a pl. a parlament leképezi a föderális államszerkezetet, vagy egy vegyes rendszer hogyan próbál szintetizálni különböző célokat, az ilyen meta elem. Ide helyezném azt is, hogy egy előválasztás (vagy visszahívás) módszere miként igazodik a tényleges választási rendszerhez.
Végül, a hipo-/hipertextualitás esetében a logikai/időrendi sorrendiségről van szó, ahol ez előbbi megelőző, az utóbbi a következő szöveg: a sequel, prequel, paródia amit ezek a fogalmak megfognak. A választási rendszereknél adja magát, hogy a második forduló, vagy esetleg további fordulók ilyenek, a választások körében tágabban az előző és jövőbeli választások ilyenek. Gondoljunk arra, hogy egy szavazó vagy párt hosszabb távra is tervezhet, nem csak az adott választásra. Külön kiemelném itt a csúsztatott ciklusokat, ezen belül is amikor ugyanazt a testületet nem egyszer választák újra, hanem a mandátumok felére vagy harmadára írnak ki választást. A választások időzítése lehet kifejezetten meta is egyben, pl. hogy Franciaországban a parlamenti választást az elnökválasztás után tartják közvetlenül. (Ne is beszéljünk arról, hogy a négyigenes népszavazásnál hogy sikerült pont ehhez hasonlóan összemosni legalább 3 különböző kérdést…) Talán ebbe a kategóriába tartoznak a közvéleménykutatások is, meg persze az előválasztások és a visszahívások.