Képviselőházi választás Japánban

ráadásul előrehozott

Japán unitáris alkotmányos (parlamentáris) monarchia, országos szinten a parlament (a nemzeti diéta, országgyűlés) két kamaráját, a képviselőházat (alsóház) és a tanácsosok házát (felsőház) közvetlenül választják. Az Economist demokráciaindexén 2024-re 8,48/10, azaz "teljes demokrácia" besorolást kapott, választási folyamatokra és pluralizmusra pedig 9,58/10-es értékelést.

Az általános parlamenti választások során csak képviselőházat (annak egészét, szemben a felsőházzal) választják meg, ez alapesetben 4 évente történik.

A választáson részvétel nem kötelező, a választójog alsó korhatára pedig 2016 óta 18 év (20 helyett).

A képviselőház tagjait (összesen: 465 képviselő) árokrendszerben választják: 289 képviselőt egyfordulós, egy X-es relatív többségi szavazással egymandátumos körzetekben, 176 képviselőt pedig többmandátumos körzetekben arányos képviseleti rendszerben, D'Hondt módszerrel. Ez a rendszer így "vegyes többségi" (vegyes aránytalan) képviseletet nyújt, a magyarországi rendszerhez hasonlóan az egyéni kerületek dominánsak az eredmény szempontjából. Jogi választási küszöb viszont nincsen, a természetes küszöböt az adott körzet mandátumainak száma és D'Hondt formula mellett a választási eredmények határozzák meg.

Japán képviselőházi választókerületei (Wikimedia Commons)

Az egyéni jelöltek szerepelhetnek pártlistán is. Mivel a csak pártlistákon szereplő jelöltekre nem lehet közvetlenül szavazni, ilyen szempontból a rendszer zárt listás lenne, de mégsem teljesen az: valamennyi szerepe van ugyanis az egyéniben is induló jelöltek elért eredményének, ami alapján előrébb kerülhetnek a listán, vagy akár ki is eshetnek a listáról - hasonló elv érvényesült(t) egyes német tartományok "best losers" típusú vegyes arányos rendszereiben. Ez a "Sekihairitsu" rendszer, ami valami olyasmit jelenthet, hogy "vesztes/győztes-szavazatarány szabály", ez a hagyományos árokrendszerhez képest ad egyfajta kapcsolatot a két ág közé. Az előfeltétele viszont az, hogy eleve mindkét ágon lehet valaki jelölt, ami önmagában már egy kapcsolatot jelent, mivel az egyéniben mandátumot szerző jelöltet listán át kell ugrani.

Ha egy jelölt csak egyéniben indul, akkor a körzetben nyernie kell ahhoz, hogy mandátumot szerezzen. Ha viszont a (régióban) listán is szerepel, akkor mindegy, hogy a listán milyen helyen szerepel, mert minden olyan listás jelölthöz képest előrébb juthat mandátumhoz, aki egyéniben nem indul. Ha egyéniben nyer, akkor a listás elosztásnál a nevét átugorják, és a soron következő listás jelölt kapja azt a listás mandátumot, ami az övé lenne. Ha viszont egyéniben veszít, akkor megnézik, hogy relatíve milyen közel volt a szavazatszáma a győzteshez, pl. ha 42%-kal veszített 43% ellen, akkor 97,67%-os a "pontszáma". A vesztes jelöltek a teljesítményüknek megfelelő sorrendben kaphatnak mandátumot a párt által szerzett arányos képviselői helyek erejéig. A 10%-ot el nem érő jelöltek azonban egyáltalán nem szerezhetnek listáról mandátumot. Így a csak listán induló jelöltet akár az összes egyéniben is induló listás jelölt beelőzheti, nincsen garantált bejutó helyük. Látható, hogy azoknak az egyéni jelölteknek, akik nem bízhatnak a győzelemben, is érdekében állhat "teperni", hiszen a (győzteshez képest relatív) teljesítményüktől függ a listás mandátumuk. A csak listás jelölteknek is érdeke, hogy minél több (akár a listán mögöttük álló) listás jelölt legyen egyéni győztes, hiszen minél több "dupla jelölt" szerez egyéni mandátumot, annál biztosabb az ő listás bejutásuk.

Tavalyi írás a felsőházi választások rendszeréről: