Ahhoz képest, hogy a “győzteskompenzáció” egy viszonylag kis hatású technikai szabály a magyar országgyűlési rendszerben, a választási matekkal kapcsolatos diskurzusban mindenképp önmagánál sokkal nagyobb jelentést vett fel. Mivel sokan annak ellenére hivatkoznak rá, hogy pontosan értenék a működését vagy a hatását, ez inkább a rendszer (objektivizálni próbált) aránytalanságának a metonímiájává vált.
A szűk értelemben vett “győzteskompenzáció”, a győztes jelöltek után járó töredékszavazatok szabálya önmagában is rengeteg félreértés és perspektívavesztés oka. Akit érdekel, hogy miért nem igaz, hogy magyar találmány lenne, vagy hogy “kompenzáció” lenne, de még az se, hogy feltétlenül a “győztes” profitál belőle, vagy akár az, hogy a szó önellentmondás, az ezeken a linkeken választ kaphat.
Ezúttal viszont két illusztrációval próbálok rávilágítani a következő választáson várható hatására ennek a szabálynak. Ezek nem pontos jóslatok, hanem csak a lényeget akarják átadni, a cél perspektívába helyezni a győztes-töredékszavazatok hatását. A kalkulációkat -hb- kényelmes és funkciókban bővelkedő mandátumkalkulátorával (voksadat.hu) végeztem, ami a 2024-es választási eredmények földrajzának kivetítését teszi lehetővé hipotetikus 2026-os eredményekre. A levélszavazatokat lenulláztam, hogy csak a belföldi eredményekre koncentrálva mutassam be a hatásokat (a levélszavazatok ehhez képest gyakorlatilag lineárisan tolják el pár mandátummal az eredményt), a DK-nak és az MKKP-nak adtam 2-2 százalékot és a Mi Hazánknak 6-ot.
A diagramok vízszintes tengelyén a kormánypárti szavazatelőny látható, így középen a 0 jelzi a szavazategyenlőséget és +20% a jobb szélen a kormánypárti lista +20 százalékpontos előnyét. Az első képen (oszlopok) az látható, hogy a “győzteskompenzáció” mennyi plusz mandátumot hoz a két nagy pártnak, ahhoz képest, mintha egyszerűen kiszednénk ezt a szabályt. Ezzel a “naív” ceteris paribus feltételezéssel szemben korábban írtam kritikát, de ez nem azt jelenti, hogy semmitmondók lennének ezek a számok. Úgy érdemes rá tekinteni, hogy ez inkább egy felső becslése annak, hogy mennyit hoznak valójában a győztes-töredékszavazatok.
Láthatjuk, hogy a győzteskompenzáción várhatóan csak (nettó) egy mandátum múlik szoros eredmény esetén, földcsuszamlások mellett (mindkét oldalon) 5-6 mandátum — 2022-ben is így volt. Azért nincs középen se 0, mert minden szcenárióban elvitt egy mandátumot a Mi Hazánktól a győzteskompenzáció (akik egyéni győzelmek hiányában mindenképp kimaradnak belőle), amit a két nagy egyike kaphat így meg. Az is kiolvasható, hogy a “győzteskompenzáció” jelenléte egy kicsit a Tiszának kedvez akkor, amikor övék a relatív szavazattöbbség, azaz minimálisan van tényleges “kompenzációs” hatása, amikor szükség lenne rá. De egyben az egyik legerősebb kritikája (véleményem szerint) a szabálynak az, hogy amikor szükség lenne rá, akkor elégtelen a győzteskompenzáció mennyisége. Ezzel szemben amikor a kormányzóképességhez aligha van bármi szükség többletmandátumokra, akkor a győztes töredékszavazatok bónuszt biztosítanak. Ha valóban győzteskompenzációt, vagy akár egyenesen győztespremizációt akarnánk a rendszerbe, akkor pont fordítva kellene hatnia: szoros eredmény esetén lehet indokoltabb garantálni vagy mérsékelten felnagyítani a győzelmet (egyrészt, hogy tényleg a “győztes” nyerjen — ez lenne a győzteskompenzáció — másrészt, hiszen ekkor állna fenn a “kormányzóképtelenség” veszélye nem? — ekkor jönne szóba a premizáció), nagyobb győzelmek esetén pedig tompítani kéne az aránytalanságot, mert az ilyen típusú rendszerben gyorsan eszkalálódna.
A második grafikon az aránytalanságot mutatja ugyanúgy a szavazatelőny függvényében. A rendszer relatíve arányos eredményt nyújtana szoros eredmény esetén — ekkor az aránytalanság nagyrészt a küszöb alatti pártok kiesése és a Mi Hazánk (csak listás mandátumokból álló) vesztesége lenne. (A Gallagher indexen 5-ös érték alatti zöld zóna az, ami kis aránytalanságot jelent, 5-10 között már mérsékelt, 10 fölött pedig én már jelentős aránytalanságról beszélek. Magyarországon a legkevésbé aránytalan eredmény 2006-ban volt 5,13-as indexszel, a legtöbb pedig 2014-ben és 1994-ben, akkor 16,18 és 17,8 magasságban voltak ezek a számok.) A szürke vonal viszont azt mutatja, hogy “győzteskompenzáció” nélkül is kb. ugyanolyan alakja lenne a görbének, és az aránytalanság 80%-a fennmaradna (a szélső értékeken akár több is, amint a pártok elkezdenék kijátszani a győztes-töredékszavazat nélküli rendszert). Ezzel a mai rendszer nagyjából félúton az árokrendszer (se győztes-, se vesztes töredékszavazatok) és a győzteskompenzáció nélküli verziója között. Az aránytalanság viszont nem minden, mert, ahogy fent említettem, a győzteskompenzáció szimpla eltörlése problémásabbá is teheti szoros eredményeknél az olyan helyzetet, amikor a kevesebb szavazatot szerző párt több mandátumot szerez.
A poszt célja nem az, hogy a “győzteskompenzációt” pozitív színben tüntesse fel, épp ellenkezőleg. Többek között pont az mutatja, hogy ezek a töredékszavazatok nem valódi győztes-’kompenzációs’ célt szolgálnak. Talán ennél is nagyobb elvi probléma, hogy a győzteskompenzáció Magyarországon használt formulája negatív szavazást visz a rendszerbe: töredékszavazati szinten privilegizálja a második helyezett jelöltre (sic!) leadott szavazatokat, amikor “duplán” számíthatnak: egyszer a jelölt pártjára töredékszavazatként és ezen felül eggyel csökkentik a győztes jelölt pártjának töredékszavazatait.
Viszont amilyen problémás ez az intézmény, legalább annyira problémás, ha egy leendő választási rendszer reformjának fő motívuma csupán a “győzteskompenzáció” eltörlése lenne az arányosítás nevében. A második grafikon számaiból például látszik, hogy ez jó esetben is megtartaná az aránytalanság 80%-át, ellenben további problémákat hozna magával, különösen kétfordulós rendszer esetén. Ha valóban arányos, vagy akár csak jelentősen arányosabb választási rendszert akarunk, akkor látni kell az erdőt, nem csak egy fát és a rendszerben sokkal mélyebb változtatásokat kellene tenni. Az ellenzéki pártok az elmúlt 15 évben nagyrészt (fő kivétel itt a KOM javaslat 2017-ből) nem ezt tették, hanem újra és újra leragadtak ott, hogy “kétfordulós” meg “győzteskompenzáció rossz”. Ennek legújabb inkarnációja a DK-féle törvényjavaslat volt, amit a héten söpört le a parlament igazságügyi bizottsága. Remélhetőleg a következő választási témájú javaslat, ami az Országgyűlés elé kerül, ennél inspiráltabb lesz, és amennyire lehet, mentes a mostani és a 2010-ig használt rendszer horgonyhatásától.
Ez a cikk eredetileg 2026. március 8-án jelent meg a Vox populi választási kalauz facebook oldalán.
Negatív szavazat a magyar választási rendszerben?
A magyar országgyűlési választási rendszerben látszólag nincsen lehetőség negatív szavazat leadására. Mindenki két pozitív szavazatot adhat le, egyet egyéni jelöltre egyet egy országos listára (kivéve aki nem, mert ő csak listára).