Mi az a "preferenciális szavazás", amit a Tisza az előválasztásán használ?
A Tisza párt a november 23-án kezdődő kétfordulós jelöltkiválasztásán egy különleges szavazási módszert vet be. A konkrét módszer a magyar előválasztások történetében kifejezetten újdonság, és egyben árulkodó lehet a párt kiválasztási filozófiájával kapcsolatban is.
Hogyan működik?
A szavazók a kerületükben induló három jelölt-jelöltet preferenciális sorrendbe állítják. Ezt azt jelenti, hogy a három jelöltet rangsorolják: az általuk leginkább támogatottat 1-es számmal jelölik, a másodikat 2-essel, majd azt, akit a legkevésbé szeretnének jelöltként látni, 3-assal.
A szavazatok megszámlálásakor pedig ezeket a számokat “pont fordítva” fogják értelmezni: amely jelöltet a szavazó első helyen (kedvencének) jelölt, annak javára 3 pontot írnak jóvá, a másodiknak kettőt, a harmadiknak pedig 1-et. A pontokat ezek után jelöltenként összesítik. Ebből megalapítható ki lett az első, második, illetve harmadik. Ezt az összesítési módszert Borda-féle pozíciós szavazásnak nevezik a választáselméletben (és egyébként matematikailag a fenti pontozás ugyanolyan eredményt ad, mintha az első helyen állónak 2, a másodiknak 1, a harmadiknak pedig 0 — vagy akár az elsőnek 1, a másodiknak 0, a harmadiknak pedig -1 jutna).
A jelen esetben (a kétfordulós előválasztáson) viszont annyi különbség lesz, hogy nem egyszerűen az első helyezett nyer, hanem az első kettő jut tovább a második fordulóba, a nyilvános szavazási körbe. Vagyis a jelöltek által szerzett pontok alapján a szavazók egy kollektív rangsort állítanak, amiben az utolsó helyezett jelölt esik ki. (A szavazáselméletben az ehhez leginkább hasonló rendszer Baldwin módszere). A továbbjutó két jelölt esetében az egyszerű többségi elv szerint az a jelölt nyer, amely több szavazatot szerez a második fordulóban.
Nem volt már ilyen korábban előválasztáson, a Hegyvidéken?
A rangsorolós szavazás nem teljesen újdonság Magyarországon, előválasztások tekintetében sem. Tavaly ugyanis a XII. kerületben volt egy ellenzéki előválasztás, amelyet ehhez hasonlóan rangsorolós módszerrel tartottak 3 jelölt között. Azonban ott egy másik fajta preferenciális szavazásról volt szó, nem a rangsorok pontokká alakításán alapult a rendszer. A hegyvidéken használt úgynevezett azonnali többfordulós (itt: kétfordulós) szavazás során első körben csak azt számolták meg, hogy a szavazók mely jelöltet rangsorolták első helyen. Így is felállt egy pontszám és sorrend, ami alapján kiesett volna egy jelölt, azonban van két eltérés a Tisza rendszeréhez képet:
A Tisza előválasztásán tényleges második fordulót tartanak, sőt, ezen más a “választójog” is: az első fordulóban a Tisza szigetek tagjai, a másodikban a szélesebb közönség szavazhat. A hegyvidéki választáson a második forduló automatikus lett volna, hiszen a rangsorolós szavazólapok alapján azonnal meg lehetett volna állapítani, hogy az utolsó jelölt kiesése után mi lett volna az eredmény (a második körben a szavazók másodlagos preferenciái alapján). Erre végül csak azért nem került sor, mert már az első körben egyértelművé vált Kovács Gergely győzelme)
A Tisza előválasztásán első körben nem csak az első (vagy utolsó) preferenciákat veszik figyelembe, hanem azokat a Borda-módszer szerint “súlyozzák”. Ez logikus is, hiszen, ha csak azt akarnák kiejteni a 3 jelölt közül, akit a legkevesebben rangsorolnak első helyen (vagy legtöbben utolsó helyen), akkor felesleges is lenne bekérni a teljes rangsort a szavazóktól.
Hol használják ezt a módszert még?
A Borda-féle szavazást a közelmúltig Szlovéniában is használták a parlamenti választásokon a magyar és olasz nemzetiségi képviselők megválasztására. Ezen kívül, egy különleges változtatát használják a csendes-óceáni Nauru szigetén a parlament tagjainak megválasztására.
Nem Borda-féle, hanem azonnali többfordulós (rangsorolós) szavazást használnak ezen kívül még többek között Írországban és Ausztráliában a parlamenti képviselők megválasztására (+Írországban elnökválasztásra is), valamint például az Egyesült Államokban és Egyesült Királyságban számos választásra is.
Miért különleges ez a módszer? Mik az előnyei és hátrányai?
A Borda-féle módszer csak egy számos “preferenciális” szavazási módszerek között, azonban ezek halmazán belül is különleges. Úgynevezett pozíciós szavazási módszerek azok a választási rendszerek, ahol a rangsorokat pontokként értelmezik. A hagyományos egy X-es szavazás is értelmezhető egyébként egy ilyen rendszerként, csak ott csak az első helyen rangsorolt jelölt kap 1 pontot, az összes többi nullát (ezért azokat fölösleges is rangsorolni). A Borda-féle rendszerben azonban a pontok egyenlő távolságra vannak egymástól: 3 - 2 - 1. A 3 és a 2, és a 2 és 1 egy között is 1 a távolság. Ennek különleges matematikai tulajdonságai vannak, mert egy úgynevezett “elfogulatlan” (unbiased) pontozásról van szó, ami nem díjazza arányon felül a magasabb (vagy az alacsonyabb) rangsorokat. Ugyanakkor ennek hátülütői is vannak.
A Borda-módszer újra-feltalálója (a módszert korábban már cusai Miklós is javasolta a Német-Római császárok választására) és névadója, Jean-Charles de Borda francia matematikus is úgy nyilatkozott a módszerről, hogy az “csak becsületes embereknek való”. Ugyanis a módszert a szavazók is tudják manipulálni taktikus szavazással, illetve további jelöltek indításával is komolyan be lehet avatkozni választási eredménybe.
Mindezek ellenére, a Borda-módszer kifejezetten egy “kompromisszumkereső” rendszer. Olyannyira, hogy még az a jelölt se feltétlenül nyer, akit a szavazók abszolút többsége első helyen támogat. A hibái is ebből is ebből származnak, és bár a módszer nem népszerű a szavazáselmélet szakértői között, az alkalmazásának körülményei nagyban befolyásolják, hogy mennyire lehetnek számottevőek a gyakorlatban a hátrányai. Például a Tisza előválasztásán a stratégiai jelölés potenciálja egészen erősen limitált, hiszen mindenhol legfeljebb 3 jelölt van. Plusz, a módszer a szavazóknak is új, nem tudni, hogy lehet-e számítani jelentős taktikai szavazásra. Egy olyan szempont lehet még említése érdemes, a pontozás módja miatt a különbség a jelöltek eredménye között kevesebbnek tűnhet az első fordulóban.
A rangsorolós szavazás terjedése mindenképpen üdvözlendő fejlemény a magyar politikában. Nagy a jelentősége annak, hogy egy ilyen nagyszabású előválasztás keretében mennyi szavazó találkozik —akár életében először— az “egy X-es” szavazástól eltérő módszerrel. Alternatív szavazási módszereknek az előnye nemcsak az lehet, hogy esetleg jobb közösségi döntést sikerül hozni egy-egy választáson, hanem az is, hogy segíthet a szavazásról alkotott képünket is alakítani. A politikai kultúrának mindenképpen jót tenne, ha a jövőben a voksunkra nem úgy gondolnánk, hogy azzal egyetlen párt vagy jelölt mellett nyilvánítjuk ki az elköteleződésünk, hanem úgy, hogy szavazatunkkal a politikai paletta akár egészéről árnyaltabb véleményt fejezhetünk ki.
További cikkek az előválasztások, illetve a Borda-féle szavazás témákban: