A clickbaitért már most bocsánatot kérek, de azonnal meg is magyarázom: Politikai szempontból nincs értelme egységesen beszélni "vegyes" rendszerekről, mert szinte nincs is két egyforma vegyes rendszer. Helyette manapság elsősorban "vegyes arányos" vagy "vegyes többségi" rendszerekről beszélünk. Ezek is nagyon tág kategóriák, de politikai megközelítésből ez egy elég hasznos elhatárolás: a vegyes arányos rendszer arányos, a "vegyes többségi" rendszer képviseleti karakterében "többségies". Ezek rendszerint két különböző módon működnek: a vegyes többségi rendszer tipikusan árokrendszer (de a magyar vegyes rendszerek is ilyenek), míg egy rendszert akkor hívhatunk ténylegesen vegyes arányosnak, ha van benne teljes, valódi kompenzáció. Ezeknek a szavaknak a jelentéséről külön is írok majd, például a győzteskompenzációs sorozatom következő részeiben is.
[Definíciós kitérő: a vegyes választási rendszer a több győztest választó rendszerek egy komplexebb fajtája. Tág értelemben egy választási rendszer vegyes, ha többféle rendszer kombinációja, de ezt a kifejezést elsősorban arra használják, ha a rendszerben van arányos és győztes-mindent-visz elem is. A győztes mindent visz (pontatlanabbul: "többségi") elem általában (de nem mindig!) egymandátumos választókerületeket jelent és az arányos elemet pedig általában pártlistás arányos módszer szolgáltatja.]
A vegyes rendszerekkel kapcsolatban sok a tévhit, kavarodás a közgondolkodásban. Az egyik, hogy valamilyen, a "többségi" és arányos rendszerek közötti eredményt adnak, mivel ezeket kombinálják. Ez elsősorban a vegyes többségi rendszerekre igaz (bár itt se teljesen), a vegyes arányos rendszerek viszont alapvetően arányosak. Vannak olyan vegyes rendszerek is, amik már csak azért nem “a kettő közötti” eredményt adnak, mert máshogy működnek: pl. feltételesek (‘conditional’), azaz bizonyos feltétel mellett győztes-mindent-visz, más esetben arányos eredményt adnak (de még ennél is extrább vegyes rendszerek is vannak).
Egy másik tévhit (vagy legalábbis problémás egyszerűsítés), hogy a két nagy kategóriának az előnyeit ötvözik. Ez már szubjektívebb megítélés kérdése, de fontos kiemelni, hogy ez is teljesen más a vegyes rendszerek két fajtájánál. Ráadásul amennyiben előnyeit ötvözni tudják, várhatóan valamennyire az egyes elemek hátrányait is átveszik. A téma kutatói inkább hajlanak arra, hogy a vegyes arányos rendszerek valóban a két világ legjobb tulajdonságait kombinálják (arányos összképviselet, de egyben sok egyértelműen azonosítható, helyi képviselő, stb.). Ellenben a Magyarországihoz hasonló "vegyes többségi" rendszerek inkább a győztes mindent visz és arányos rendszerek legrosszabb aspektusait tartják meg: aránytalan összképviselet és a helyi körzetek kiélezettebb pártos csatatérré válnak, valamint a két ágon kölcsönösen "beszennyeződik" a másik ágról tanult szavazói viselkedés.
Én mind a két ponton továbbvinném egy kicsit ezt a gondolatot. A vegyes rendszerekre nem érdemes úgy gondolnunk, mint amik leírhatók egyszerűen az elemeik matematikai összegeként, valamilyen átlagaként, stb. Különösen az olyan vegyes rendszerben, ahol az alrendszerek között technikai kapcsolat (pl. kompenzáció) is van, túlmutatnak a komponenseik tulajdonságain, új tulajdonságaik is lesznek (pl. taktikai szavazás, stratégiai jelölés). Ezek az új tulajdonságaik az elemeik kapcsolatára épülnek, nem az elemeik tulajdonságaiból következnek.
De még ha nincs is ilyen technikai kapcsolat, a gyakorlatban akkor is lesz valamilyen szavazói viselkedési, politikai kapcsolat az alrendszerek között. Azért, mert a szavazók nem mind racionálisak és egy választás “alkampányai” nem függetlenek egymástól. Egy vegyes többségi rendszerben szinte lehetetlen elképzelni, hogy egy választáson egymástól teljesen független lenne az egyéni ági kampányolás és a listás. (egyszerűen politikai képtelenség, még ott is ahol egyébként van ilyenre próbálkozás a szabályozás szintjén is) Egyértelmű, hogy az egyes alrendszerek által ösztönzött szavazói viselkedés mindenképp hat a másik ágra. Például a győztes-mindent-visz ágról tanult taktikai szavazást a szavazók egy része (komoly ez ellen ható erő hiányában) az arányos ágon is alkalmazni fogja (megszokás, figyelmetlenség, információhiány… vagy lehet még valami - logikailag egyébként szükségtelen - kognitív disszonancia-redukció is közrejátszik ebben). Hasonlóan, az arányos ág jelenléte is hat a győztes-mindent-visz ágra. Egy tiszta többségi rendszerben a szavazók (kollektíve, “átlagosan”) valószínűleg jobban megtanulják a taktikai szavazás jelentőségét, míg egy vegyes többségi rendszerben esélyes, hogy jobban ki vannak téve információs terhelésnek. (Hogy a pártok ösztönzőiről még ne is beszéljünk!) Így elég tipikus, hogy a vegyes többségi rendszerek inkább domináns pártokat termelnek ki (vagyis nem is annyira kétpártrendszert vagy két tömböt) vagy tartanak hatalomban, és akár az eredmények is aránytalanabbak bennük végső soron, mint a papíron (potenciálisan) sokkal aránytalanabb “tiszta többségi” megfelelőik alatt.
Akkor mégis van olyan, hogy “vegyes rendszer”? Naná, hogy van. De
nem homogén kategória - ha politikai karakterében vizsgálunk a rendszereket, akkor lehetőleg ne a “vegyes” szót használjuk, hanem a “vegyes többségi“ / “vegyes aránytalan“ (esetleg: “félarányos”) vagy “vegyes arányos” kategóriákat. És ne feledjük, hogy a (ténylegesen) vegyes arányos rendszerek valójában politikailag elsősorban az arányos rendszerek fő kategóriája alá sorolhatók be. A vegyes aránytalan rendszereké egy diverzebb csoport, amit politikai szempontból is érdemes lehet még jobban szétválasztani (pl. vegyes többségi árokrendszerek, többségi bónusz stb.), de erről majd máskor…
általában azzal, hogy egy rendszer “vegyes”, egyben minőségileg is többet jelent, mint az alkotóelemeinek összessége. Ez fakadhat magából a kombináció típusából, de még az egymásra direkten nem ható kombinációk esetén is várhatók indirekt hatások. Ezek elsősorban a szavazók és egyéb politikai szereplők viselkedéséből származnak. Emiatt a “vegyes“ rendszer mindig egy új rendszer, de nem attól, hogy “többségi+arányos“, hanem azért mert komplex. Komplex rendszerként foghatunk fel egy kétfordulós szavazást is, és az is “több önmagánál”, azaz nem csupán az első és második fordulók rendszereinek az összege. Így érdemes tekinteni a vegyes rendszerekre is, nem pedig mint egy nagy kategóriára a győztes-mindent-visz és az arányos között.