Pár gondolat a “veszteskompenzáció”-ról

(a győzteskompenzációról - 2,5. rész?)

Nem felejtettem el, hogy a győzteskompenzációról kellene többet írnom, mert az ígért kb. 8 részből csak egy készült el (hogy miért nem “hungarikum”…). De ennek keretében a “veszteskompenzáció”-ra is ki kell majd térnem, ezért talán indokolt erre is egy kis bevezető. A “veszteskompenzáció” a magyar “győzteskompenzáció” misnomer (a győztes jelöltek után szerzett töredékszavazatokra van kettő rossz szavunk is - a második maga a töredékszavazat szó - de arra, hogy “misnomer”, nincs egy frappáns magyar szó, vagy csak én nem ismerem? …névhiba? …névtévesztés?) ellenpárjaként természetesen a vesztes jelöltekhez kapcsolt listák javára érvényesülő töredékszavazatokat jelenti (szigorúbban ezen belül is inkább csak a küszöb felettieket). Ez az intézmény a “győzteskompenzáció” mellett már önmagában nem sokak figyelmét kelti fel, nem tudom, kapott-e valaha önálló kritikát a nyilvánosságban. Nos, én a győzteskompenzáció mellett nem fogom elhanyagolni.

A vesztes töredékszavazatokról röviden annyit, hogy elsőre talán nem is egyértelmű, mi velük a baj, hiszen ez a valódi kompenzáció, nem? Ez sajnos nem igaz, sőt, a veszteskompenzáció önmagában nem is mindig kompenzációs hatású, de erről majd legközelebb. De tegyük fel, hogy egyébként mindig arányosítana is, ettől még van vele még egy baj (már aki szerint baj). A vesztes töredékszavazatok kifejezetten az egyes pártok által indított vesztes jelöltek után járnak. Ez nem így van se a klasszikus (vegyes többségi) árokrendszerben, se a (vegyes arányos) kompenzációs rendszerekben, feltéve, hogy a magyar országgyűlési rendszerhez hasonlóan egy egyéni és egy külön listás szavazattal operálnak. Ez azt jelenti, hogy minden párt, amely egy adott körzetben nem indít jelöltet, vagy akár koordináció keretében másik jelölt mellett kampányol, töredékszavazatoktól esik el. A veszteskompenzáció így kifejezetten a listák közötti koordinálás ellen hat: mindenki vagy külön áll, nyíltan mindenki más ellen, vagy, ha már koordináció, akkor all-in kell: közös lista (ami pedig lehet, pont azért kap majd kevesebb szavazatot mert közös). A jóindulatú értelmezése ennek az, hogy tisztábbá teszi a választóknak ki kivel és ki ellen van, de ennek nagy ára lehet: Nehezebb úgy koordinálni, hogy közben egy lazább szövetség erői egymás között is megmérettethetnek. Közös lista hiányában már maguk a jelölési szabályok is akadályozhatják, hogy több párt hatékonyan együttműködjön - anélkül, hogy egyéniben a spoiler hatás ellenük dolgozna. A passzívabb koordinációt is egy kis fogolydilemmával bünteti a rendszer, mindenkinek érdeke minél több helyen “ráindulni” a többiekre. Ehhez képest egy tiszta "többségi" rendszerben vagy az említett vegyes rendszerekben nem feltétlenül (vagy csak indirekt módon és kis mértékben) árt egy pártnak ha nem indul el olyan körzetekben, amiket úgysem tud megnyerni.

Mindezek tükrében, míg mindenki a győzteskompenzációval volt elfoglalva, a már a régi rendszerben is jelenlevő “veszteskompenzáció” nem kapott elég figyelmet. Pedig simán elképzelhető, hogy a csekély kompenzációs hatását kioltotta, vagy legalább részben ellensúlyozta a fragmentációs hatása, illetve indirekt módon, hogy zavarosabbá teszi a képletet. A győzteskompenzáció egy dolog, de az is egyrészt ugyanonnan a forrásból származtatja legitimitását, mint a veszteskompenzáció (“elveszett szavazatok”), és akár kifejezetten a veszteskompenzáció segítségével lehetett olyan hatású amilyen. Bár a veszteskompenzáció az “oszd meg és uralkodj” képletben a megosztott térfélen való uralkodást valamennyire hátráltatja, vegyük észre, hogy közben magát az “oszd meg” célt is erősíti. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy miért nem feltétlenül érdemes úgy beszélni a győzteskompenzáció nélküli ("csak veszteskompenzációs") rendszerről, mintha az olyan egyszerű lenne, mint amilyennek látszik. De erről majd a győzteskompenzációs sorozat folytatásában.

Egy ideje ezt is meg akartam írni, de ami végül átlendített oda, hogy most meg is tegyem, az a linkelt videó Szingapúr választási rendszeréről, aminek egy különleges eleme, hogy néhány vesztes (best loser) is győzhet - egyfajta szó szerintibb veszteskompenzációról van szó. Nem elemezném részletesen, akit érdekel, annak tudom ajánlani gondolatébresztőnek. Sok dolog benne nem érvényes a magyar veszteskompenzációra, de sok dolog talán nem csak a veszteskompenzációra érvényes a magyar rendszerben.