A mai napon számos angliai önkormányzati választás mellett parlamenti választást tartanak az Egyesült Királyság két tagországában.
A két választás választójogi keretei hasonlóak, mindkettőnél a szavazati jognak nem feltétele az állampolgárság, csak a skóciai/walesi lakóhely, azonban előzetes regisztráció szükséges. Fényképes igazolványra nincsen szükség a szavazásnál. Az aktív választójog (szavazójog) alsó korhatára 16 év, a passzív választójogé (választhatóságé) pedig 18 év. A szavazás nem kötelező, levélszavazás és meghatalmazásos (proxy) szavazás lehetséges (!), de külképviseleti és online szavazásra nincs lehetőség. A személyes szavazásra egy napon keresztül van lehetőség (csütörtökön).
Skócia
A skót parlament 129 fős, és regionális vegyes arányos típusú rendszerben választják 5 éves fix ciklusra. Az eredmények nagyfokú (de nem teljes) arányosságát a mandátumkompenzáció teszi lehetővé.
Skóciát a rendszer 8 régióra és ezeken belül összesen 73 választókerületre osztja. Minden régióban 7 mandátumot választanak kompenzációs listákról, így összesen 73 képviselőt választanak egymandátumos kerületekben és 56 képviselőt pártlistákról. A szavazólapon külön lehet szavazni egyéni jelöltre és pártlistára, utóbbi szavazás zárt listás (nincs preferenciaszavazat).
Az egymandátumos (egyéni) választókerületben a győztes jelöltek egyfordulós (egy X-es) relatív többségi rendszerben választják.
A pártlisták közötti mandátumallokáció D’Hondt módszerrel történik, de a régiónként 7 mandátum kiosztásánál figyelembe veszik a pártok által már egyéni ágon megszerzett mandátumokat (mandátumkompenzáció).
A rendszert az Egyesült Királyságban additional-member system (AMS) néven ismerik, de alapvetően ugyanolyan elven működik, mint az új-zélandi vagy német vegyes arányos típusú rendszerek. A hatályos új-zélandi (és jó pár német tartományban is használt) rendszerrel szemben azonban, ha képződnek túlnyúló mandátumok, nem növelik a számukkal a parlament létszámát (fix létszám). A német Bundestag rendszerétől eltérően azonban a túlnyúló mandátumokat megtarthatják a pártok, így egyes pártok az arányos jussuknál több mandátumhoz juthatnak.
Ezen a választáson én a taktikai szavazási lehetőségét tartom egy érdekes dimenziónak, ugyanis a rendszer erre komoly lehetőséget, ösztönzőket ad.
A közvéleménykutatások szerint az SNP (skót nacionalista párt) jelentős előnnyel fut neki a választásnak, szavazatarányban messze vannak az abszolút többségtől. Azonban a mandátumok többségét az egyéni kerületekben osztják ki, amiknek a nagy részét meg fogják nyerni, nekik ezek a szavazatok a legfontosabbak. Ezt a taktikai szavazáshoz hozzászokott választópolgárok is tudják a korábbi tapasztalatok szerint (talán Glasgow és Edinburgh egyes kerületeiben van esélye a Zöldeknek ezen az oldalon). A függetlenségpárti szavazók számára azonban pontosan ezért haszontalan az SNPre leadott listás szavazat, így szinte biztosan a Zöld listára érdemes szavazniuk.
Uniópárti oldalon (ami itt Egyesült Királyság-pártit jelent, ezzel szemben a nacionalisták+zöldek a leg-EU-barátabbak) jóval bonyolultabb a taktikai szavazás. Hogy melyik a legesélyesebb jelölt a kerületben, az nagyon változó: pár helyen még a toryk, több helyen a LibDem, még több helyen már a Reform és sok helyen a skót Labour. A listás szavazás képlete itt is hasonló: ahol pl. a konzervatívoknak van esélye egyénihez jutni, ott érdemes nem rájuk szavazni listán, hanem Reformra és fordítva.
Amit még érdekesnek tartok, hogy mivel a rendszer mindkét szavazattal taktikus szavazásra ösztönöz (leginkább “ellenkező irányba”), így valójában egyik szavazatarány sem mutatja meg önmagában szavazók őszinte preferenciáit (bár a listás azért azt mondanám általában jobb képet ad erről).
Wales
A walesi parlament, azaz a devolvált törvényhozó gyűlés (korábban: Welsh Assembly, ma: Senedd) a 2026-os választástól kezdve 96 fős (korábban 60 volt), és regionálisan arányos típusú rendszerben választják 4 éves fix ciklusra. Korábban ezt a testületet is 5 évre választották, ez is egy újdonság — ami egyben azt is jelenti, hogy úgy áll, legközelebb 20 év múlva választják majd egyszerre a skót és walesi parlamentet.
Walest a rendszer 16 választókerületre osztja, amiket a 32 westminsteri egymandátumos választókerület párosításával alakítottak ki. Minden választókerületben 6 mandátumot osztanak ki zárt pártlistákról (nincs preferenciaszavazat). A választáson egy pártlistára vagy egy független jelöltre lehet szavazni, a szavazólapon a pártlistán szereplő összes név látható. A pártlisták közötti mandátumallokáció D’Hondt módszerrel történik, független jelöltek is eszerint juthatnak mandátumhoz.
Korábban a skót parlamenthez hasonlóan vegyes rendszert használtak, 40 egymandátumos kerülettel és 5 régióval. Az alacsony körzeti magnitúdó miatt a rendszer jogi küszöb híján is jelentős akadályt állít az egyes körzetekben kis szavazataránnyal rendelkező pártok számára és a nagyobbaknak kedvez. Ez most minden bizonnyal visszaüt a Munkáspártra, akik ezen a választáson várhatóan kispárttá zsugorodnak Walesben.
Az új választási rendszer önmagában még nem tenné túl nehézzé a mandátumbecslést (projekciót), de egyben nagy átrendeződés történt a pártok támogatottságában, ami miatt különböző modellek különböző becsléseket adnak. Például itt elérhető egy mandátumkalkulátor, amivel ezeket össze lehet hasonlítani és a D’Hondt féle mandátumelosztást is lépésről lépésre mutatja.
Ajánlott:
A D’Hondt-módszer
A pártlistás arányos választási rendszerek fő két szakaszban osztják ki a mandátumokat:
D’Hondt, Jefferson
Pár poszttal ezelőtt írtam arról, pontosan hogyan működik a D’Hondt-módszer. Ami kimaradt, hogy a D’Hondt-módszer nem csupán egy pártlistás arányos választási rendszer, hanem használható más célokra is. Hogy ne menjünk túl távol a választási témától, pártok helyett egyes választókerületek mandátumszámainak meghatározására is használható. Nagyon hasonló …