Csehország a múlt héten választott.
A mindenféle politikai aspektusokat már sokan elemezték, tudom ajánlani a Partizán szombati live eredményváróját és Horváth Bálint (One Zero Six - 106) elemzését, ami felhívja a figyelmet arra is, hogy a választási küszöb hatása mennyire torzíthatja nemcsak az eredményt, de azt is, hogy aztán azt hogyan értelmezi a közvélemény.
Aki néhány niche, (akár méltán, akár méltatlanul) alultárgyalt részletre kíváncsi, annak szólnak a gondolatok, amiket most megosztok. Ahogy ez nálam már kezd megszokott lenni, absztraktabb témákat is megpróbálok a konkrét eredményeket keresztül bemutatni - nem azon lesz a hangsúly, hogy végső következtetéseket prezentáljak a cseh rendszerről, maguk a felvethető kérdések lesznek érdekesek (remélem).
(A választások előtt írt részletes leírásom a cseh rendszerről:)
Kezdjük az arányossággal (ennek elemzésével a Választási Földrajz beelőzött engem ugyan): a 2021-es kiemelkedően aránytalan választás után most 5,35-re esett vissza a Gallagher index (aránytalansági index, a nagyobb szám jelent nagyobb torzítást). Ez arányosabb, mint valaha 1990 óta, bár nem sokkal tér el az 1996-2017 közötti mediántól. Nincs univerzálisan elfogadott szám arra, hogy milyen szám elég kicsi ahhoz, hogy kellően “arányosnak” nevezzük, de én - kontextus nélkül - kb. 5-nél húznám meg a határt, ez alá Csehország még nem sosem ment. Ahogy múltkor is, az aránytalanság fő oka küszöb, de míg a múltkor kb. 20%-nyi szavazat veszett el*, most csak 7,37% és ezek javarészét a Stačilo! 4,3%-a adja. (egyébként további majdnem 1,5% még akkor is elveszett volna, ha a legarányosabbnak tekintett, Sainte-Lague módszerrel osztották volna ki országosan a mandátumokat)
Ha nem lett volna küszöb, de ugyanezek lettek volna a szavazati arányok, és országosan arányos lett volna a rendszer (ez nem jelenti, hogy nem lehet egyébként regionális vagy kétszintű, csupán a regionális és pártok szerinti sorrendjét kell felcserélni vagy akár biproporcionálissá módosítani), akkor 12 mandátum jutott volna az 5% alatti pártoknak. A rendszer pedig, ahogy van, most épp 10 mandátummal adott többet az ANO-nak, mint amit egy országos tiszta Sainte-Lague elosztás adna. Mondhatjuk akár, hogy kicsit olyan, mintha a küszöb alatti szavazatok több, mint 80%-a a legnagyobb pártnál landolt volna. Ez azonban nem pont így van, mert például a SPOLU is ezeknek a mandátumoknak 40%-ával (=5 mandátummal…) felülreprezentált. Ez már 120%, hogy lehet ez? Úgy, hogy (főként a választókerületekben történő elosztás és a formula miatt) 3 kisebb párt még a küszöb nélküli, országosan arányos (Sainte-Lague) eredményhez képest is alulreprezentált (de pl. országos D’Hondtnál se lenne nagyon más a helyzet). A 34,51% szavazatból tehát 40% mandátum lett, de pl. a 11,23%-ból 11%. Az egyetlen lista, ami “tökéletesen arányos” képviseletet kapott, az a Kalózoké, de ha csak a küszöb feletti pártokat tekintjük, akkor már ők is alulreprezentáltaknak számítanak.
Érdekes lehet még, hogy az országos szintre felkerült maradékmandátumok után, amiket a maradékszavazatok (“töredékszavazatok”) alapján osztanak el, mind a 6 párt 2-2 mandátumot kapott. Vagyis ezek minimális kompenzációs hatást váltottak ki.
Behozok még egy új dolgot. Habár tudjuk, hogy a koalíciók és külső támogatások terén az ideológia (vagy tágabban: a politika) a meghatározó, de ennek van matematikája is. Aszerint, hogy az egyes pártok az összes lehetséges koalícióból mennyinél kritikusak (azaz nélkülük nem lenne meg a többség), elő lehet állítani az ún. Banzhaf power indexet. Az indexet formális listákra alkalmazva azt kapjuk a relatív többséget szerző ANO 46%-os erősségű, vagyis bőven szavazatarányán felül szerepel. Ezzel szemben már a 2. helyezett SPOLU, tömbként nem erősebb, mint a harmadik helyezett STAN (mindketten kb. 15%-on). Megváltoztatja a képletet, ha nem listák, hanem pártonként, frakcióként számolnánk, pl. ha a SPOLU egyes tagjait külön néznénk. Ilyen esetben az ANO matematikai ereje nőne (60% fölé), azzal összhangban, hogy míg ellene nem sok kombinációban van meg a többség, ők szabadabban válogathatnak koalíciós partnerek vagy külső támogató (confidence and supply) partnerek közül. Persze ezek csak absztrakt számok, de informatívak lehetnek, pl. mikor van, hogy a kisebbségek esetleg aránytalanul erősek (zsarolópozícióban vannak), vagy mikor van, hogy a relatív többség még az arányos képviselet ellenére (vagy éppen amiatt?) is relatíve erősebb tud lenni. Erről majd emiatt írok külön is.
A “karikázás” hatása
Kaptam olyan kommentet, ami felhívta a figyelmem a nyílt listák (“preferenciaszavazatok”) olyan dimenziójára, ami a nemek szerinti reprezentativitással kapcsolatos.
A nyílt listákról általában: miután megvan, hogy minden körzetben melyik lista mennyi mandátumot kap, végső lépésben a mandátumokat a listán szereplő jelöltek között ki kell osztani. Ahogy azt korábban írtam, ez részben a nyílt lista elve szerint történik, azaz a listára szavazók támogatásai alapján határozzák meg az listák végső sorrendjét. A cseh rendszer azonban nem teljesen nyílt listás: a zárt listák elve - azaz a pártok által felállított sorrend - nemcsak, mint háttérszabály van jelen, de egyben egy további korlátozást is ad: ha egy jelölt nem szerzi meg az adott körzetben az adott pártra szavazók 5%-ának támogatását, akkor nem mozdulhat felfelé a listán. Másképp szólva, ahhoz, hogy egy jelölt beelőzhessen az eredeti listán előtte álló jelölteket, ennyi támogatásra van szüksége minimum.
Ezen a választáson a képviselőház majdnem 20%-át olyan képviselők teszik ki, akik nem pártok által felállított sorrendek szerint, hanem annak ellenében, a szavazóik támogatásával szereztek mandátumot. Ez elég sok, tekintve, hogy ez nem jelenti, hogy a maradék 80% annak ellenére szerzett mandátumot, hogy a szavazók mást akartak. A legtöbb jelölt ugyanis mindkét elv alapján bejutó helyre került volna.
Az ábrákon látszik, hogy az egyes pártok között lényegesen eltérő, hogy mennyire (sikeresen) éltek a szavazók a “karikázás” adta lehetőségekkel. Az ANO és az AUTO szavazói alig küldtek a lista elejére jelöltet, és általában, ha így is történt, amúgy is bejutó jelölttel (vagy amúgy sem bejutó jelölttel) tették ezt (zöld sávos ábra). Az Autósok szavazói egyáltalán nem változtattak a bejutó jelöltjeiken. Részben ezt meg is magyarázhatná, hogy egy kis pártnak egy-egy kerületben a bejutói a listavezetők, akik - pont a pozíciójukból, ismertségükből adódóan - általában eleve a legtöbb preferenciaszavazatot szerzik, így nem lenne meglepő, ha nem változnának a bejutók. A legnagyobb pártnál pedig lehetne azzal érvelni, hogy pont azért, mert sok bejutójuk van, abba eleve nagyobb eséllyel férnek bele a szavazók körében népszerű jelöltek is.
De láthatóan nem ez a legfontosabb hatás, hiszen a Polgármesterek és a Kalózok is kisebb listák, akik tipikusan csak 1 mandátumot tudtak szerezni egy körzetben, mégis a bejutó jelöltjeik, több, mint 50%-át leváltották! Hasonlóan, a SPOLU-nál az ANO-hoz képest arányon felüli a preferenciaszavazatok hatása. A SPOLU esetében kiemelt szerepe lehet annak is, hogy egy pártszövetségről van szó, ahol a pártok egymással is küzdenek a mandátumokért.
Az egyik legfőbb, általános (nem a helyi jelöltek vonzerején múló) magyarázat a preferenciaszavazatokra azonban az, hogy volt egy jelentős mozgalom arra, hogy a szavazók a női jelölteket karikázzák. Összesen 19 mandátummal nőtt a preferenciaszavazatoknak köszönhetően a nők száma a képviselőházban, arányaikban gyakorlatilag 1/4-ről 1/3-ra. Nem éppen paritás, de jelentős hatás. Különösen, ha ezt is megvizsgáljuk pártok szerint: Míg az ANO-nál a preferenciaszavazatok miatt kevesebb nő nyert, a Kalózok esetében +275%-kal, azaz 61 százalékponttal (!) nőtt a női képviselők aránya. Ennek a kis pártnak a (preferencia) szavazói több extra női mandátumot hoztak, mint az összes többi együttvéve. Ezt csak úgy érhették el, hogy a többnyire férfi regionális listavezetőket a preferenciaszavazatokkal leváltották, bebizonyítva, hogy ez (ebben a rendszerben, ebben a helyzetben) nem olyan nehéz. Egyben az összes jelölt, akit bejutó helyre emeltek, nő volt. A hatás mérsékeltebb, de hasonló a Polgármesterek (STAN) esetében, de még a szélsőjobboldali SPD-nél is kicsit közelebb vitték a paritáshoz az arányokat a preferenciaszavazatok. Az Autósoknál semmilyen hatása nem volt a preferenciszavazatoknak, így a nemi arányok se változhattak. A SPOLU listán, bár az eredeti arányok még az Autósoknál is rosszabbak voltak a bejutó helyek esetén (feltételezem ennek köze lehet ahhoz, hogy a pártelitek közötti egyezkedés valahogy így hozta ki), a karikázás olyan szempontból látványos eredményt hozott, hogy a majdnem megduplázta a női képviselőik arányát.
Összességében a pártok közötti különböző hatások annyiban kiegyenlítették egymást, hogy a preferenciaszavazatok összesített hatása a bejutók nemek szerinti arányára nézve elég kiegyensúlyozott 49% a nők javára. Ez nem jelenti, hogy ha teljesen nyílt listás lenne a választás, akkor közel 50-50 százalékos arány állna be, ezt külön kellene megnézni. Az is extra vizsgálódás tárgya lehet, hogy a női jelöltek mennyivel kaptak több preferenciaszavazatot (pártonként) - én csak azt néztem, hogy mennyit változtattak a bejutó mandátumokon. Azt sem néztem, hogy mennyit változtattak volna az összes olyan rangsornál, ameddig a szavazók ténylegesen változtattak a sorrenden, hiszen hiába cserélik fel a szavazók az első 8 név nagy részét a listán, ha csak az első 2 szerez mandátumot a körzetben - én csak az utóbbit néztem. Ha valaki esetleg megcsinálja (vagy megtalálja, ha Csehországban ilyet készítenek) a teljes analízist, és elküldi, erre is kíváncsi vagyok.
Remélem érdekes volt ez a részletesebb betekintés abba, hogy mi volt az eredménye a nyílt listáknak. Azt érdemes hozzátenni, hogy ez elég országfüggő, más helyeken, másfajta rendszerben lehet éppen a nemek szerint kiegyensúlyozott képviselet ellen hatnak a nyílt listák. Legközelebb a most októberben tartott holland (esetleg előtte, az argentín) választásokról tudok majd ilyen elemzést készíteni.
*Elveszett szavazatok: “ex post”, azaz csak utólag nézve, a választói szemszögből - ezzel szemben “ex ante” pont azok az 5% körüli pártokra leadott szavazatok voltak a legértékesebbek, még úgy is, hogy ott volt az esély, hogy nem eredményeznek képviseletet (akkor is, a párt legvalószínűbb mandátumszáma 0 volt!)